Művészet, funkcionalitás és a fa lelke - Nincs az a számítógép vezérelte precizitás, amely felérne a képzelet végtelenségével

A fának lelke van, s nem mellékesen az egyik legfontosabb természetes alapanyag az emberiség életében. Jöhetett bármilyen ipari forradalom, technológiai újítás, az olcsó, fröccsöntött műanyagok korában is van létjogosultsága a fából készült alkotásoknak, termékeknek, lakberendezési tárgyaknak. Sőt, a tendencia azt mutatja, egyre inkább, főleg azok körében, akik újra felfedezik s értékelik a természetes alapanyagból az emberi ötletesség, technika és tapasztalat elegyével készült munkákat. Ez a felfedezés volt az egyik fő oka annak, hogy 2016-ban létrejött a Magyar Faesztergályos Egyesület (MAFAE), amely az ország minden tájáról összegyűjtötte a téma iránt érdeklődőket, hobbi és profi faesztergályosokat. Sőt mi több, tagságuk az országhatárokon is túlnyúlik, hiszen a Felvidéken is dolgoznak tagjaik. 

A szervezet origója azonban Székesfehérvár. – Az egyesület megalapításának előzménye az, hogy főleg az online térben, de részben személyes ismeretség révén is, összeállt egy csoport, amelynek tagjait ennek a szakmának a szeretete kötött össze. Baráti találkozók, hétvégi bográcsozások alkalmával gyűltünk össze, majd természetesen fejlődött tovább a dolog. Azt vettük észre, hogy egyszer csak háromszor annyian lettünk, majd már kétnaposak lettek a találkozóink, annyit esztergáltunk. Felmerült az igény, hogy működjön egy hivatalos egyesület, s ne csak barátilag találkozzunk – meséli Szalai Csaba, a MAFAE elnöke. A kezdetekkori 25-30 fő ma már 48, akik Székesfehérvártól Kőszegen, Salgótarjánon vagy éppen Békéscsabán át Debrecenig számos helyen dolgoznak, alkotnak. S mindemellett az idei évtől tartanak kis létszámú csoportoknak alapfokú esztergályoskurzusokat is. A következő novemberben indul, várják az érdeklődőket. – Célunk, hogy a régi öregek ismereteit továbbadjuk. 

A mai kor átmeneti állapot a faesztergályozás szempontjából, a tömegtermelés miatt ugyanis a kézimunka háttérbe szorult. A művészi értékét azonban éppen ezért mostanában kezdik felismerni Magyarországon is. Egy faesztergályos munkával készült tál vagy szerszám elkészítéséhez ugyanis nemcsak szakmai tudás, hanem szépérzék, kreativitás is szükségeltetik. Éppen ez az, amiért előkelő helyet foglalhat el akár egy galéria polcán is. Nyugaton a jobb kezű művészek számára ez tisztes megélhetést jelent, s azt látom, hogy itthon is van rá érdeklődés, csak azt kell megszokni, hogy ennek az ára – épp a belefektetett munka, tudás és kreativitás miatt – nem a kínai tömegtermékek árszínvonalát képviseli – mutat rá az elnök. Akinek egyébként reménye, hogy a fizetőképes művészkedvelők hamarosan már nemcsak a rámába foglalt vásznakat vagy az öntött-faragott lakberendezési tárgyakat tekintik majd jó befektetésnek művészi értékük miatt, hanem az igényes faesztergályos alkotásokat is. Merthogy ezek a munkák valóban bármelyik szép otthont „öltöztetik”. – Minden tagunknál más az indíttatás, ami közös, az alkotásvágy. 

Az egyik legősibb, legtermészetesebb anyag a fa, ami végigkíséri az életünket. S noha fával dolgozni nagyon sokan szeretnek, kevesebben értenek hozzá. Már csak azért is, mert az esztergályosoktatás harminc éve megszűnt az országban, hiszen a tömeggyártást gépek vezérlik ma már. Ezzel senki nem tud versenyezni – mondja az elnök. Ám nincs az a számítógép vezérelte precizitás, amely felérne az alkotóerő végtelen képzeletével – tehetnénk hozzá. A faesztergályosok által készített tálak, vázák, poharak, falidíszek, tojások, babák, szoborjellegű alkotások mindig egyediséget képviselnek. Többféle technika létezik: – A szegmentált esztergályozás során apró darabokból ragasztja össze az alkotó a forgástest alapját, amit ezután megmunkál, s gyönyörű minták alakulnak ki benne. Van, aki az élő nedves fával szeret dolgozni. Ezekből sokkal természetközelibb darabok készülnek, mert az ember, a megmunkálás során követi a természetes formákat. Csodálatos például, ahogy egy uszadékfát a tenger már előre megmunkált, s nekünk csak ehhez kell hozzátenni valamit, hogy dísztárgy legyen – meséli Szalai Csaba, aki éppen két hete szervezte Székesfehérváron az évi két összejövetelük egyikét. A következőt pedig ősszel várhatjuk.