2016.09.26. 17:00
Jó fej vagy? Az elég
Egy fiatalember kitalálta, hogy nagyon nincs jól az, hogy a bankok csak a gazdagoknak adnak hitelt, a szegény, ámde jóravaló fiatalemberek meg hoppon maradnak. Bezzeg, ha ők is kapnának hitelt még huszonévesen, akkor milyen szép világmegváltó terveket tudnának véghezvinni.
Szóval kitalálta és meg is csinálta. Rávett bankokat, hogy nyújtsanak hitelt a személyiségjegyek alapján, és ne a bankszámlát és a fizetési papírokat figyeljék. Az elmélete az volt, hogy a tehetséges jófiúk majd a jókor jött pénzmagot ügyesen megforgatják, és mivel jóravaló emberkék, nem is fognak lelépni fizetés nélkül. Az elgondolás bejött.
Állítólag a felvett hiteleket nagyobb arányban fizetik vissza ezek az ügyfelek, mint a jómódúak. A dolog hátterében valószínűleg az áll, hogy míg a viszonylagos jóléthez nem jár feltétlenül sem ész, sem jófejség, addig aki pusztán a bizalomra építve kap pénzt, nagyon becsüli a gesztust, ezért mindent megtesz, hogy tudjon fizetni.
Miután a legveszélyesebb terepen, a pénz világában működik a dolog, arra gondoltam, működhetne máshol is. Például ha az egyetlen ok, hogy valaki ott dolgozik, ahol, az alkalmasság lenne és nem az ismertség, máris jobban járna mindenki. Az iskolai felvételinél meg bevezethetnék a tárgyak iránti szenvedélyt, ami kiválthatná a hármas átlagot. Mostanában ugyanis úgy áll a helyzet, hogy ha valaki elszúrta az iskolás éveit és nincs egy vasa sem, az nehezen tud előrébb jutni, pedig egy második esély pusztán a jófejségért nem olyan nagy butaság.
A szempontrendszeren már dolgozom egy ideje, de az igazat megvallva elakadtam. Ott tartok, hogy a két szép szeméért
