Tóth László dilemmája: Mi van, ha 2:2 után gólt lövünk?

Elsőosztályú hangulat, iram és olykor színvonal jellemezte a szombat délutáni Szombathelyi Haladás II. - ZTE (2:2) NB II-es rangadót. Az ősi rivális zalaiak ellen történelmi meccset vívtunk, bajnoki-mérkőzésen még sohasem találkozott a két alakulat. A Hali-fanatikusok kiváló atmoszférát teremtettek, és miután a vendégek sem akartak lemaradni tőlük, a tét mellett a szurkolás is feldobta a játékosokat.

- A meccs előtt látni lehetett a fiúkon a feszültséget, pláne miután körbenéztek a stadionban, és szembesültek vele, mekkora az érdeklődés a meccs iránt - mondta Tóth László a www.haladas.hu oldalon. -  A bemelegítés során az is kiderült, a fiúk nagyonis ráhangolódtak a rangadóra, az edző ilyenkor 80-90 százalékban látja, mire számíthat az elkövetkező 90 perc során. Páran fáradtságra panaszkodtak, de lelkileg és pszichésen a második félidőre a fiúk kijöttek a monotómiából, és mind egyénileg, mind csapatként sokat tettek a meccshez. Sajnos 1:0 után, közvetlenül a félidő lefújása előtt buta gólt kaptunk, egy pillanatnyi dekoncentráltság elég volt, hogy ne előnnyel vonuljunk a szünetre. Ennél rosszabb piilanatban nem kaphatsz gólt, megőrülsz egy ilyen találattól. Próbáltunk higgadtak maradni az öltözőben, hiszen az edző sem mindig azt mondja amit ilyenkor gondol, mert akkor végeláthatatlan polgári pereknek nézhetnénk elébe... Az ütés azonban a második félidő elején is a fiúkban maradt,megint nem figyeltek oda, így pár perc játék után újabb gólt kaptunk. Elsősorban mentális erőnket bizonyítja, hogy nem roppantunk össze, okos játékkal, a támadásokat szépen felépítve kiegyenlítettünk, sőt Kalász ziccerénél a meccset is megnyerhettük volna. Rengeteg szögletet, szabadrúgást ívelhettünk be, sajnos nem sokra mentünk velük. Persze a nehéz talaj is megnehezítette dolgunkat. És ne feledjük, volt egy ellenfél is, amely ilyen akaratosan, motiváltan az ősszel még nem futballozott, pedig sok ZTE-meccset láttam. El kell ismerni: a zalaiak rászolgáltak az egy pontra. Azért bennem bújkál a kisördög, mi van ha 2:2 után rúgunk még egyet, és Devecserit sem állítja ki a játékvezető. Mindegy, ezen már nem tudunk változtatni, hétvégén Veszprémben pontot, pontokat kell szereznünk és akkor egészen jó félévet zárunk.

- Krisztián nagyon jó futballista, olyan dolgokat tud, amelyeket az NB I-ben csak kevesen. Az elmúlt időszak eseményei miatt rengeteg feszültség dolgozott benne, de nem csak a dac, és nem csak a ZTE miatt akarta megmutatni, mire képes. A hétközi edzéseken is jól érezte magát, nekünk edzőknek is élmény vele dolgozni, nem beszélve a fiatal játékosokról. Az, hogy ominózus ügyében kinek van igaza, és kinek nincs, majd az élet eldönti. Mindenesetre hamar beilleszkedett csapatunkba, a felgyorsult világban amúgy sincsenek hetek-hónapok arra, hogy valakit beépítsenek a csapatba. Mindig jókat derülök, amikor egy edző azzal jön, hogy néhány hét kell még, mire valakit beemel csapatába. Szóval Kenesei adott két zseniális gólpasszt, és egy kétes szituációban lest intett a partjelző hölgy - szerintem tovább kellett volna engedni az akciót. Volt jónéhány olyan támadásunk, amikor megjátszhattuk volna, de nem vettük észre. A mély talaj ellenére nem kért cserét, végigjátszotta a meccset, a csapat egyik húzóembere volt. Mindennél többet elmond, hogy a Nemzeti Sportban nyolcas osztályzatot kapott, egy olyan rutinos tudósítótól, aki azért látott életében már pár mérkőzést. Egyébként valamennyi játékosommal elégedett voltam, Jagodics elsőosztályú futballal rukkolt elő, ilyen játékkal hosszú távon megoldást jelenthetne az NB I-es csapat számára. De mellette Szakály is remekül játszott, Zsirai pedig hosszú hónapok óta meghatározó játékosa csapatomnak. És nem szóltam még a szurkolókról, nekik köszönjük a buzdítást!