Szünidőben boldogok a csehimindszenti nagymamák és nagypapák

Nagymamák, nagypapák sürögnek-forognak, előkerül a tavaly készített csúzli, a focilabda a fészerből, a kiskalapács a faházból, s a szeretettel bélelt, takaros vendégszoba nyitott ajtóval várakozik, mert érkeznek a rég nem látott kisunokák.

Az apróságok szívesen látogatnak ide a város zaját maguk mögött hagyva, ahol egy kiadós alvás után egy ajtónyitásnyira a természetbe csöppennek minden napsütéses reggelen. Nem is gondolják, mekkora terhet vesznek le nagyszüleik válláról azzal, hogy fára mászás, létrán egyensúlyozás közben leszüretelik az érett gyümölcsöt, hogy edénykékbe pucolják a borsót, hogy megszabadítják a gyönyörűen fejlődő zöldségeket a gaztól. A kosárba gyűjtött barackot büszkén mutatják a nagymamának, akitől elleshetik a friss gyümölcsökből készült befőttek és lekvárok elkészítésének fortélyait. Lecsípve és majszolgatva egy-egy paradicsomot, vagy almát, megkeresik az udvar végében az állatoknál tüsténkedő nagypapát, majd megfigyelhetik, hogy javítja meg pillanatok alatt az eltört kapanyelet, hogy készít fából a felhalmozott apró szegeknek tartódobozkát.

Egy-egy esős napon, amikor nagymama és nagypapa köré gyűlnek az unokák a teraszon, történetekbe kezdenek olyan emberekről, barátokról, szomszédokról, akik értettek a kosárfonáshoz, a seprű készítéshez. Mesélnek a tollfosztás hagyományáról, de betérve a konyhára, ahogy az itteni gyerekek az óvónéniktől és a tanárnéniktől, úgy ők is láthatják nagymamáiktól, hogy készül a kenyér, hogy képes a nagyi egy ökölnyi rétestésztát papírvékonyra nyújtani és azzal egy hatalmas asztalt beteríteni. Nagypapától is érdekes dolgokat tanulhatnak a kis lurkók. Egy hatalmas diófa árnyékában összegyűlve két kicsi kezükkel, egy-két egyszerű szerszámmal eszkábálhatnak ajándékdobozkát, maguknak új csúzlit, faraghatnak fapuskát, kardot, nyilakat a botból és gumiból készült íjhoz. Kis emléktárgyaikkal, saját kútfőből kipattant, ötletes találmányaikkal dicsekedhetnek majd szüleiknek, barátaiknak, utazótáskáikba csomagolhatják majd nagyszüleik minden történetét, tanítását, hogy odahaza továbbadják élményeiket és tapasztalataikat.

„Asztalon a jól megérdemelt lángos"

Amikor aztán újra szikrázó napsütésre ébrednek, nagyszüleikkel karöltve megcsodálhatják a tetőtől-talpig felújított Mindenszentek Templomot, a Mindszenty Emlékházat és vele együtt megismerhetik a csehimindszenti születésű Mindszenty József bíboros életútját. A gyerkőcök testvéreikkel, újdonsült kis barátaikkal bejárják a vidéket, felfedezik a falu mentén húzódó berek szépségeit, az ott csörgedező kis patakot, amely felett szebbnél-szebb pillangók repkednek. A fák között, a magas aljnövényzet biztonságot nyújt, kezdődhet a számháború, a bújócska, majd a cél nagyiék háza, ahol friss lángos várja az éhes pocakokat.

A búcsúzás mindig nehéz, ahogy az útravaló is. Az unokák nagyi csomagolta sok finomságot, közösen készített tárgyacskákat, hosszú beszélgetések emlékét, új barátok címét, telefonszámát, a következő nyári szünetig elegendő élményeket visznek haza, két ölelés között pedig mindannyian remélik, hogy újra visszatérnek a kis faluba, csak még okosabban és tíz centiméterrel magasabban.

Gaálné Pápai Viktória