Számoljunk tízig!

Az életünk annyira rohan, zakatol, hogy sokszor már-már az idő- és energiahiányunkat leküzdve sablonszerűen gondolkodunk.

Az utcán pár nappal ezelőtt egy mondat ütötte meg a fülemet. Két diákhangú ifjú beszélgetett. „Nézd már, milyen dagadék az a nő, biztosan egész nap csokit zabál!” Nem láttam, kiről van szó, de nem is kellett tudnom. Lényegtelen. Az rögtön kiderült, hogy a fiatalok ismeretlenül látták el a zabás dagi stigmájával a hölgyet. Aki lehet, hogy súlyos pajzsmirigybeteg, a gyógyszerek ellenére is alulműködéssel küzd, és jóformán elegendő ránéznie az ételre, már hízik tőle. Aki elképzelhető, hogy évek óta diétákkal sanyargatja magát, esetleg a maga tempójában eljár mozogni, de szakértő segítsége nélkül folyton a kudarc tengerébe fullad. És aki igen, lehet, hogy egész nap táblaszám eszi a csokoládét, rengő tokával a monitor előtt ülve, azon búsulva, hogy nem jön a várt fogyás. De könnyen lehet, hogy utóbbiról szó sincs. A srácok azonban ennyivel letudták.

Digi, dagi, daganat. Hányszor hallottam én is ezt a csúfolást? Sőt, meg sem tudom számolni, hogy gyermekkoromban hány alkalommal voltam disznó, röfi, malac. Igen, túlsúlyos kamaszként éltem az életemet. Lustaságom határokat nem ismert, a testnevelésórák rémének éreztem magam. Gyűlöltem mozogni, ám a hasamat és a finom étkeket annál jobban szerettem. Idővel aztán kiderült, hogy pajzsmirigyproblémáim vannak, és egy féléves szteroidos kezelés miatt úgy felfújódtam, mint egy léggömb. Az utcán ismeretlenek rúgtak belém gúnyos megjegyzéseikkel, és közben fogalmuk sem volt arról, hogy milyen folyamatos, kínzó éhséggel együtt élni, hogy mennyire megállíthatatlan ez a mellékhatásként tapasztalt felfúvódás, és hogy ez az egész mennyire elvette a maradék, talán sohasem létezett önbizalmamat.

Ez csak egy példa a sok közül. Nem tudunk mindenki helyzetébe belegondolni, és nem is kell. Elegendő a saját portánkon söprögetnünk, de lehet, hogy elhamarkodott ítélkezés helyett érdemes bevetni a tízig elszámolás elvét. Ki tudja, valószínűleg fordított esetben mi is ezt kívánnánk, amikor mondjuk figyelmetlenül, frissen festett hajjal átszabunk a piros lámpán, vagy három helyet elfoglalva parkolunk sietségünkben, a többiek örömére