Árak, sorsok és gyümölcsök - Körképünkből kiderül, mire számíthatunk, ha a piacon kezdjük a reggelt

A piac társaság. A szombathelyi Móricz László, megözvegyült nyugdíjas egy ragyogó színű, házi csokrot szagolgat, nem tudjuk, hogy becsukott szeméből az öröm vagy bánat könnye csordul. A virág illatos, viszont felesége sírjára viszi. Minden reggel itt van, szinte minden árust és sok idősebb törzsvevőt ismer. – Legalább emberek között vagyok, otthon csak a csend – mondja. A csokrot a Kőszegről érkezett Kardos Istvánné árulja, saját kertjében állította össze pünkösdi rózsákból, amelyekért száz forintot kér szálanként. A piaci nap kedd és péntek, akkor óriási a forgalom, csütörtökön csendesebben csordogálnak a vevők, de az idényvirágok azért elfogynak. Érdemes tehát felülnie az 5 órakor induló buszra.

Skerlec Andrásné színes gyümölcsök és zöldségek között: kedd és péntek a csúcsforgalom napja a szombathelyi piaccsarnokban (Fotó: Szendi Péter)

A piac hagyomány. Dienes Jenőné már 23 éve jár a szombathelyi vásárcsarnokba Sárvárról, hogy házi tejet és tejtermékeket adjon el – többnyire sikerrel. Megkóstoljuk a felfoghatatlanul selymes joghurtot igazi tejből, és arra gondolunk, hogy az ismert francia világmárka könyöröghetne a receptért, persze csak akkor, ha érdekelné, hogyan lehet fele pénzből négyszer olyan jót alkotni. Naponta 120–150 liter zsíros, pasztőrizálatlan, tehát remek tejjel érkezik. – Forralva kell inni, de tudok több vevőről, aki csak lecsavarja a palack kupakját és nyakalja – mondja. Törzsvevőinek reggel fejt, langyos tejet hoz, mondhatjuk, frissen a tehénből.

A piac színes. A pultokon egymás mellett pompázik idénygyümölcs, zöldség és importbanán. A megszokott zöldek, például a saláta, újhagyma, spenót, sóska és a palánták mellett ott piroslik a még drága, de egyre olcsóbb eper és már itt a cseresznye, meggy is. Igaz, aranyáron, hiszen a meggy kilója 1400 forint. És van még spárga is, amelynek nagy hazai beszállítója Vas megyei egyébként.

Fél kertészetek költöznek ki; a csütörtöki látogatók zömét kiadó, ráérős idősek és kismamák a szezon divatnövényeit, a muskátlikat és begóniákat vizslatják. Közben újabb sorsokat ismerünk meg: az asztmás kisgyerekét, akit hónapokig félrekezelték, az özvegyasszonyét, aki még mindig elhunyt férje kedvenceit főzi magának, vagy felfedezzük a Haladás Kft-t, amelynek semmi köze a neves futballcsapathoz, viszont munkatársai kiválóan értenek a sült csülök készítéséhez, és a velős pirítóssal is indulhatnának valamilyen bajnokságon, ha véletlenül rendeznének ilyet.

Kardos Istvánné saját terményei közül virágait kínálja Móricz Lászlónak, aki itt kezdi napját (Fotó: Szendi Péter)

A piac olcsó. Amint azt táblázatunk is mutatja, itt lehet takarékosan vásárolni, különösen, ha hajlandók vagyunk végigsétálni a pultok között és összehasonlítani az ártáblákat (fecniket). Bizonyos termékek esetén, például újhagyma beszerzésekor akár háromszoros lehet az árkülönbség az egyes helyek között. Sokat lehet így spórolni a cseresznyén és a paprikán is, hiszen van ahol darabra árulják. A retek szezonja lassan véget ér, ezért ismét drágul, míg végleg el nem fogy. – Én azért is szeretem a piacot, mert lehet alkudni – teszi hozzá Keleti Miklósné, aki éppen pörköltfőzésre készülve nézelődik az egyik hentesüzletben. – Galuskával! – ismerteti terveit az őt kiszolgáló Kántor László boltvezetővel, aki a valóban impresszív sertéscomb választékot mutatja neki. A hentes elmondja, hogy a vevők nagyon árérzékenyek, különösen a törzsvevőként számon tartott középkorosztály. Megnézik az akciókat, és sokan keresik az olcsóbb termékeket: húsos csontot, lecsókolbászt, soproni felvágottat. (A legkeresettebb termékek listáját ezentúl minden pénteken megtalálják a Vas Népében.)

A piaci újító. Azoknak is kedvez, akik nem a változatos és finom késztermékekre utaznak, hanem saját maguk terményét akarják kiszedni a földből. A palánták zöld dzsungeléből kikandikáló eladók azt mondják, érdekes az eloszlás, hiszen hozzájuk a legidősebbek és a fiatalok járnak. Előbbiek a hagyományos magyar fajtákat keresik, főként az ismert paprikafajtákat, mint az Alba Regia vagy a gyermekkorukból ismert paradicsomot. Ám itt van már az új nemzedék, amely nem elégszik meg ennyivel, hanem futtatni akarja paprikát és aszalni a paradicsomot. Rájuk számítanak a kanizsaiak, akiknél kapni lehet az olasz szószok alapanyagának számító, San Marzano paradicsom vagy a macskasárga és kecskeszarv elnevezésű paprikafajta is.

A piac a miénk – de azért kifelé menet befizetünk egy ötmilliárdos lottóra, hátha a nyereményből tényleg megvásárolhatjuk magunknak az egészet.