Márton Piroska óvodapedagógus a néptánc és a népzene, az éneklés egészségmegőrző-fejlesztő szerepéről beszélt

Piroskát talán kevésbé ismerik még vármegyénkben: Budapestről költözött Szombathelyre másfél éve, itt élnek a férjével (Kovács Bálint a Mesebolt Bábszínház művésze). A fővárosban két évig dolgozott óvodapedagógusként, tavaly óta a Vépi Vadvirág Művészeti Óvoda a munkahelye. Jól kiegészítik hivatását az általa végzett képzések, mint a népi játszóházvezető, komplex mozgásterápia, jelenleg pedig néphagyomány-oktatónak tanul. Szombathelyen ugyan még nem kapcsolódott be az aktív táncos életbe, de a néptánc óvodáskora óta jelen van az életében. Húsz évig tagja volt különböző együtteseknek, és megtalálták a néptáncoktatási lehetőségek is. Nem rögtön kezdett el óvodapedagógusként dolgozni: öt évig egy művészeti kft. óraadó tánctanáraként több Pest megyei intézménybe járt rendszeresen. 

– A Pipitér csoport mindennapi tevékenységei között elsősorban az ének-zene foglalkozásokon és a jeles napokhoz, ünnepekhez kapcsolódva táncolunk. A csoportban a születésnapokat is megtartjuk: a felköszöntés, közös éneklés, jókívánságok után a születésnapos választhat éneket, játékot az adott repertoárból. Emellett az óvoda művészeti programjában szerepet kap a tehetséggondozás: a Tehetségműhely különfoglalkozások egyike az énekes-játékos csoport, amit én vezetek – ott népzenére is táncolunk – mondja, és hosszan sorolja a néptánc pozitív hatásait:

– Sokoldalúan támogatja a fejlődést a néptánc és a népi játék, közte a mondókákkal, zenével és a zenére való ritmusos mozgással. Fejleszti a testi egészséget, erősíti és fenntartja a kondíciót. Javul a tánctól a gyermekek testtartása, az izomtónusa is, illetve a motorikus készségek, amelyek támogatják az idegrendszer fejlődését. A néptáncban jellemző a nagymozgások sora: lendítjük a lábunkat, rakjuk a földön jobbra-balra, nagyokat lépünk, ugrunk. Az pedig tudott, hogy minden kismozgás előzménye a nagymozgások tökéletes, precíz végrehajtása. A néptánc mellett mindig ott vannak a népi játékok, mondókák is: a nagyobbak foglalkozásait is általában ölbeli játékkal, testmutogatóval kezdem, ez fejleszti a testképet, testtudatot.

A ritmikus mozgás az önkifejezés egyik formája is. E régi, ösztönös tudást a sok játékról, énekekről és táncokról mindig megfelelő életkorban mutatták és tanították meg felmenőink gyermekeinknek, ez nem is véletlen – mondja Piroska, és Nagy Ágnes konduktor, óvodapedagógust említi, tőle tanulta az utóbbit, aki erre építette a munkásságát Kuncogó néven. (A konduktív etnopedagógia egyik kiemelt célja a játékos anyanyelv visszatanítása szülők és kisgyermekkel foglalkozó szakemberek számára. A holisztikus nevelési megközelítésben a készségek és képességek fejlődésének támogatása történik a népi játékokon keresztül.)

– A mesterem, Timár Sándor Kossuth-díjas koreográfus, táncpedagógus úgy azt fogalmazott: néptánc közben nemcsak a lábunk mozog, hanem az egész testünk táncol. Már az egész kis gyermekeknél is sok olyan tánc van, amikor különböző kapcsolódásokat tanulunk: a társuk kezét fogják meg, vagy körben állva egymás kezét. A táncok gyakorlása során megtanulják, hogy hol vannak a térben hozzájuk képest a társaik, hogyan viszonyuljanak hozzájuk – mindez a téri tájékozódáson túl a szociális készségeket is fejleszti: együttműködőbbek, toleránsabbak lesznek, tiszteletet tanulnak. A néptánc közben a magyar énekel is: ezzel fejlődik a gyermek hallása, a tiszta éneklés képessége. Hatással van a néptánc a képzelőerőre is: a népdalok szövegét, szereplőinek életét is elképzeljük, hasonlóan a mese szereplőihez. Ha többször szerepelnek a kisgyermekek, az segít legyőzni a félelmüket, szorongásukat, főleg ha futó vagy fogós típusú népi játékokat játszanak. Luca napon például a fogó egy boszorkány, úgy még izgalmasabb a játék. Félni, megijedni – ez is erősíti a személyiségüket. Néptáncolni felszabadító hatású, a dalokba, játékokba bele tudják énekelni, játszani a lelküket, érzéseiket, a sikerek pedig az önbizalmukat növelik. 

A gyerekek mozgásanyanyelvét kell már egészen kicsi korban megalapozni. Ez is Timár Sándor gondolata. Ő Kodály elképzelését – miszerint először az anyanyelvünkön kell énekelni népdalokat – ültette át a magyar zenei anyanyelvről, és hirdette a néptánc területén is. Márton Piroska éppen ezért már a várandós édesanyákat biztatja: ha a növekedő magzatnak már énekelnek vagy odacirógatnak a hasukra, az a néptánc megalapozását jelenti.