Hegyben állt a tök Pityerszeren, sokan örültek neki

Szalafő egy kis ékszerdoboz, bármikor oda látogathat az ember, ha szépre és megnyugtatóra vágyik. Az Őrségi Tökfesztivál idején azonban jóval élénkebb az élet, mint máskor, szombaton, már a kora délelőtti órákban nagy volt a forgalom a Pityerszer felé menet, és onnan jövet. Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai azonban uralták a helyzetet: néhányan a parkolást irányították és útbaigazítást adtak, mások a szakmai programoknál segédkeztek. Apropó Pityerszer: régen egyszer azt hallottam, hogy nevét valószínűleg a pityer nevű madárról kapta, amely nagyobb tömegben rendezkedett be errefelé, kifinomult érzékkel talán tudva azt, hogy micsoda gyönyörű vidék ez.  
A népi műemlékegyüttes a bejáratánál "hegyben" állt a tök, jó mókát kínálva a gyerekeknek, és persze a selfi-készítőknek, akik ki nem hagyták volna ezt a tájba illő bio-díszletet. 

Cseke János fazekas korongozni tanította a legkisebbeket, akik rendületlenül dolgozták meg az agyagot. Pörgött a korong, az apró kezek ügyesen formáztak a kisebb tálkákat, tartókat, edényeket, ezeket végül haza is lehetett vinni, az Őrségből amolyan szuvenírképpen. 
A kirakodóvásárban kézművesek és helyi, környékbeli termelők kínálták portékáikat. Szabó Gáborék standjánál kóstolni is lehetett hidegen és melegen sajtolt tökmagolajat, valamint ízesített tökmagkrémeket, de volt náluk tökmagliszt és mákliszt, ezekből csak kevés kell a pogácsába, süteménybe intenzív ízük miatt.
Megállás nélkül hozta-vitte a látogatókat a tökjárat Őriszentpéter és Szalafő között, remek ötlet a szervezőktől, sokan kihasználták. 
A délután kulturális műsorokkal telt, de igen izgalmas program volt a bölény -és vadlóles is.  
Az ember úgy van vele, hogy szereti Pityerszert a maga csendes autentikusságában, de azt sem bánja, ha megtelik élettel, hiszen kell az érzés, amikor a múlt és a jelen találkozik.