A megunt könyvek új gazdára találnak a nemzetközi könyvajándéknapon

A Gothard Jenő Általános Iskola először rendezte meg saját intézményi könyvtárában ezt az ünnepet, de a nagy sikerre való tekintettel biztosan nem ez volt az utolsó sem. A könyvtárszobában hosszú asztalokról válogathattak a diákok. Természetesen mindenki ugyanolyan esélyekkel indult az új olvasnivalókért: amiket többen is szerettek volna hazavinni, azokról a szerencse döntött: a nap végén kisorsolták, ki lesz a könyv új gazdája. Az esetlegesen megmaradó könyveket pedig kórházaknak ajánlják fel – mesélte Szabóné Mészáros Ágota könyvtáros-tanár a gyereksereg ölelésében.

Lelkes gyerekek

Szinte könnyű a dolguk – teszi hozzá Nagyné Tancsics Ildikó, az iskola igazgatója. A diákok elképesztően lelkesek, bátran mesélik el tanítóiknak, mit olvasnak csak úgy kedvtelésből. Ráadásul több osztálynak saját olvasóklubja is van, oda az kerülhet be, aki rendszeresen foglalkozik otthoni, iskolán kívüli olvasmányaival.

Adni is megtanultak

A Bercsényi Miklós Általános Iskolában is könyvajándékozással egybekötött Valentin-napot tartottak. A hangosbemondóban minden szünetben egymás kedves üzenetei szóltak, amely megalapozta az egész napos önfeledt hangulatot. A nagyszünetben könyvajándékozás is volt, amelyhez a könyvtáros a korosztály ízléséhez választott nagyszerű regényeket.

A Berzsenyi Dániel Könyvtár gyermekrészlegén érkezésünkkor éppen a Paragvári Utcai Általános Iskola második és harmadik osztályos csapata készülődött arra, hogy átadják egymásnak a könyveiket. Zsigri Máriától, a könyvtár munkatásától megtudtuk: az alsó tagozatos diákok nagyon könnyen megrémülnek a túl sok szövegtől, ezért nekik érdemes képeskönyveket adni. A színekhez érzelmeket, vagy akár tantárgyakat kötnek: milyen színű a matematika? Szivárvány, mert olyan színű a füzetem – hangzik a válasz, persze jelentkezés után. Az egymásra való odafigyelés a legfontosabb, nem veszik el egymás elől a lehetőséget, figyelnek a válaszokra: milyen színű a sírás? Áttetsző. Miért? Mert a könny is az. Az ajándékozás örömkönnyekkel kísért hangulata belengi a sűrű polcok labirintusát. Senki sem markol több könyvet a szükségesnél, egymásnak adják át, ki melyiket szeretné. Ráadásul az évek alatt adni is megtanultak.

A könyvtár földszinti aulájában egy polc várja azokat, akik még szeretnék behozni a már megunt, agyonolvasott, de jó állapotú könyveiket. Sok helyen ez alkalom-ból be is csomagolják az olvasmányokat: hadd legyen meglepetés, de ezáltal megszűnne a választás lehetősége, a borítóról való megítélés, így ezt a módszert itt még nem vezették be. A városban is rejtettek el könyveket a bibliotéka dolgozói. Hollétüket még homály fedi – nekünk sem súgták meg -, de remélik, mind gazdára talál majd. Ezt a napot Hermann Löns német író szavai jellemzik a legszebben: „Aki egy jó könyvet ajándékoz, az többet ad, mint ha pénzt, kenyeret és munkát adna; az békét, barátságot és boldogságot is ad.”