Premier

2024.04.20. 09:14

Mikve-rózsaszín: a néma gyerek szava a WSSZ Márkus Emília-termében

Rózsaszín csempével van kirakva a fürdő a szombathelyi Weöres Sándor Színház Mikve-előadásában. Elvégre ez a nő helye. Vagy nem? Babaszoba.

Ölbei Lívia

Mikve. Bálint Éva, Nagy Cili, Gálhidy Gizella

Fotó: Benkő Sándor

A nyolc csodálatos színésznő – és a rendezés – tölti meg feszítő, nevettető, ríkattató tartalommal a kortárs (női) szerző, Hadar Galron Mikve című egyszerre könnyed és súlyos, attraktív színművéből készült előadást. És hirtelen még annak is jelentése-jelentősége támad, hogy a  bemutató helyszíne a Márkus Emília-terem: ég a malom, Emma fut a szombathelyi utcán,  fut egészen addig, amíg (neves és fontos családja rosszallásától kísérve) világraszóló színésznő nem válik belőle. 

Herman Flóra, Németh Judit
Fotó: Benkő Sándor

A Mikvének Magyarországon is van már története, és egészen biztos, hogy a szombathelyi előadás sokat hozzátesz ehhez a történethez. Ahogyan Widder Kristóf rendező mondta: 

– Nem dúskál a világirodalom nyolcszereplős női darabokban. Márpedig ez volt az alapvetés, mert tudtuk, hogy a párhuzamos nagyszínpadi előadás a társulat férfi tagjaival dolgozik. Azért örültem, hogy a szűkös kínálatból a Mikve mellett döntöttünk a színház vezetőségével, mert annak ellenére, hogy egy zárt zsidó közösségben játszódik, mégis egyetemes  témákat vet fel: közösségről, családról, női szerepekről, családon belüli erőszakról, a házasság intézményéről, vallási szabályokról vagy egy közösség szabályairól. Ezek olyan témák, amikről már csak azért is érdemes szerintem beszélni, mert az hagyján, hogy a világirodalom nem dúskál csak női szereplős drámákban, de alapvetően női sorsot középpontba helyező drámákban sem. Ez a kettős nézőpont fölemeli ezt az anyagot, örülök, hogy ezzel foglalkozhatunk.

Herman Flóra, Nagy-Bakonyi Boglárka, Csonka Szilvia
Fotó: Benkő Sándor

A mikve az a rituális fürdő, ahol az ortodox zsidó közösségben élő nők hónapról hónapra találkoznak; szigorú szabályok szerint. A zárt tér mindig izgalmas színházi helyzetet teremt (a tárgyalóteremtől a futballöltözőig). Kupás Anna díszletében (ő tervezte a Sirály díszletét is Szombathelyen) rózsaszín a csempe ebben a hűvös-csupasz – a maga realitásában is valahogy elemelt, sokféle asszociációt elindító – térben. Babaszoba – leheletnyi iróniával/öniróniával. Ebben a térben bomlik ki a nyolc nagyon különböző nő sorsa. Egyek a nőiségben, Pető Kata ragyogó színekből (kék, fehér, piros) komponált, szinte egyenruhának ható, mégis sokféle, az archaikus és a mai képzetét egyszerre fölkeltő jelmezeiben. Mintha valami avantgárd festmény szereplői feszegetnék a kereteiket. De hát – amint a végén kiderül – tényleg ők maguk az avantgárd. Le a titkokkal és a hazugságokkal. 

Shoshana – Csonka Szilvia – a fürdő idősebb vezetője: egyszerre lágy és kemény, a végletekig szabálykövető, se lát, se hall. Aztán bedobja a kulcsot: már nincs mit takargatnia, védelmeznie. (Illetve védelmeznie dehogynem.) Shira – Herman Flóra – a fürdő új vezetője: az értelmetlen szabályok  (tilos a hajbalzsam is) helyett ösztönös, magától értetődő és nyílt emberség és szolidaritás vezérli; de neki is titka van. Mindenki valakiért. Almaz (ami annyit tesz: gyémánt) – Nagy-Bakonyi Boglárka – trendi énekesnő, nincs köze a mikvehagyományhoz; és mégis.  Chedva – Bálint Éva – zárt, elegáns és megalázott feleség. Németh Judit Hindi szerepében termékeny nőisége illúzióját őrzi, megszabadulva  az összes parókájától tőle kapjuk az előadás egyik legszebb, legmélyebb pillanatát. 

Nagy Cili, Csonka Szilvia
Fotó: Benkő Sándor

Esther szerepében Nagy Cili az előadás szeretni való „komikája”: a napsugaras, odaadó, mintaszerű feleség és sokszoros anya. 

Teliha – Mari Dorottya – gyönyörűen, kevés szóval, a lényével meséli el, hogy milyen az, amikor szétfeszítik a személyiséget a kibékíthetetlen vágyak, elvárások, kötődések, kényszerek. 

Mari Dorottya
Fotó: Benkő Sándor

A szombathelyi társulat színésznőihez (valamennyien színre lépnek a Mikvében) csatlakozott Chedva lánya, Eliseva szerepében Gálhidy Gizella egyetemi hallgató. Néma (mint Kattrin), elnémulásának egészen konkrét oka van. Őzikeszerű, szelíd vadsága, vad szelídsége, személyiségének pontosan működő koreográfiája lehetővé teszi a lehetetlent, hogy a néma gyereknek is megértsük a szavát. (Ahogyan Ottlik Iskola-regényében Medve Gábor szeretné.) 

Kicsit bombasztikusan azt mondhatjuk, Hadar Galron szavakat és bátorságot adott a Mikvével a nőknek, hogy végül megtalálják a saját hangjukat; hogy megtisztuljanak. A többi mégis néma csend.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában