A hiénák kora volt - Igaz történetek a kommunista diktatúra és a rablóprivatizáció idejéből

2015. június 27., 07:24 szerző: Nagy Ildikó fotós: Unger Tamás
komment
Szépirodalom? Korrajz? Ez is, az is dr. Molnár Rezső nyugalmazott megyei főállatorvos napokban megjelent második kötete, amely a kommunista diktatúra és a rablóprivatizáció idejéből villant föl igaz történeteket.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Dr. Molnár Rezsőt sokáig megyei főállatorvosként ismerhettük, de a hozzá közel állók már akkor is tudták: rajong az irodalomért, és nem csak tehetséges versmondó, de maga is kacérkodik az írással. Aztán amikor 2007-ben a megyei állategészségügyi hatóság éléről nyugdíjba vonult, és hirtelen tengernyi ideje lett, az íróasztal fiókjaiból szép lassan előkerültek a régi jegyzetek...

Első kötete, a 2011-ben megjelent Kegyetlen, boldog idők gyermek- és ifjúkori emlékekből összeállt elbeszélésfüzér. Dr. Molnár Rezső négy év után újabb, egészen más jellegű könyvvel jelentkezett. A Hiénák kora című kötetet a vasszilvágyi Magyar Nyugat Kiadó vezetője, dr. Gyurácz Ferenc ajánlotta a Berzsenyi Dániel Könyvtár termét zsúfolásig megtöltő érdeklődők figyelmébe. A szerző a tőle megszokott hevülettel mesélt a könyv születéséről, az igaz történetekről, amelyekhez közelebb vitt a „sorskortársként” jelen lévő dr. Pethő József erdőmérnök, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. nyugalmazott vezér-igazgatója, akivel nem csak a szülőföld (dr. Molnár Rezső csörötneki, dr. Pethő József rábagyarmati), de a kőszegi Jurisich gimnáziumban eltöltött évek is összekötötték. És persze a folytatás: az 1990-es évek elejétől mindketten vezetők lettek, a Zanati út két oldalán, majdnem egymással szemben volt az irodájuk. Dr. Pethő József – mint mindig – a könyvbemutatón is őszintén beszélt. Kimondta, amit eddig nem sokan mertek: a nemzet második Trianonjának is nevezhető, egymillió ember munkahelyét „megsemmisítő”, 4 ezer milliárd forintnyi állami vagyont „eltüntető” privatizáció az akkori agrárértelmiség súlyos bűne. Mert nem szóltak, mert nem akadályozták meg... Persze tudni kell azt is, hogy dr. Pethő József azon kevesek egyike, akik nyugodt lelkiismerettel mondhatják ki ezt, hiszen köztudott: az erdészet vezetőjeként mindig foggal-körömmel védte az állami vagyont.

Dr. Molnár Rezső dedikál. A háttérben a két beszélgetőtárs: balról dr. Gyurácz Ferenc, a Magyar Nyugat Kiadó vezetője, mellette dr. Pethő József erdőmérnök, nyugalmazott vezérigazgató Fotó: Unger Tamás

Pedig – ahogy az a könyvből is kiderül– kísértés volt bőven. Hiszen a rendszerváltozás utáni időszak „egyszeri, soha vissza nem térő lehetőségeket” hozott, amikor némelyek „jókor voltak jó helyen”, és természetesen „jogi szempontból mindig minden rendben volt”. A Hiénák kora néhány elbeszélése és egy dráma a rablóprivatizáció időszakáról mesél el igaz történeteket. Például egy vasi állami gazdaság kastélyáról, amit úgy sikerült eladni 28,2 millió forintért, hogy a vevő egyetlen fillért sem fizetett, sőt: még ő követelt az állami gazdaságtól 10,7 millió forintot. Egy határmenti faluban lévő panzióról, aminek felét egy New York-ban élő, magyar származású üzletember vette meg – papíron 48 millió, a gyakorlatban 0 forintért.

A történetek másik része a kommunista diktatúra idején megesett történeteket írja le. Köztük a gyermekkori jóbarát szerelmét, majd öngyilkosságnak beállított meggyilkolását; a pályakezdés éveinek történetét, benne az állami gazdaság függetlenített párttitkárával és a suszterből lett szakszervezeti titkárral, akinek a gépműhelyben elhangzott két mondata („Kedves Elvtársak! Hála Isten, hogy megértük, hogy nincs Isten!”) szállóigévé lett.

A szereplők egy része már nem él, de vannak, akik ma is itt vannak közöttünk – ettől is izgalmas a Hiénák kora.

Aki ismeri dr. Molnár Rezsőt, tudja, hogy ebből a könyvből sem maradhatott a falvak iránti aggódás. Érthető, hiszen állatorvosként ő maga is végignézte, hogy ürülnek ki az ólak és az istállók, és hogy szorítják ki a kertekből a paradicsomot és a paprikát a „temetőhangulatú örökzöldek”.

Így ír erről: „A paraszti gazdaságok mindegyike egy-egy vállalkozás volt. Az istálló és a föld volt a munkahely. Mára a falu csak lakóhely. Öregek zsugorodó, sorvadó otthona. ... A falvakból, az álmos-napos szőlőskertekből eltűntek a cájgnadrágos, kék kötényes, simléderes sapkás parasztemberek. Az örök vadászmezőkről vissza-lenézve szánakozva látják bálványimádóvá lett, puhaságra serényebb, gyenge utódaikat. Nem értik ezt a nagy rohanást... Nem értik, hogy lehet ebben a mérték, tempó nélküli, vad sietségben élni. Hova tűnt a reggeltől estig kaszálni képes ember... a munka szelíd mosolya?”

A privatizációt már nem lehet „visszacsinálni”, legalábbis úgy nem, ahogy volt. A falvakat viszont (talán) még meg lehet menteni. De az már legyen egy újabb dr. Molnár Rezső-kötet témája.

 

Nagy Ildikó

2015. június 27., 07:24 szerző: Nagy Ildikó fotós: Unger Tamás

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...