Detroitból hazafelé besorozták - Aztán kitört a nagy háború

Lehetne ez egy regény is, írhatta volna mondjuk Oravecz Imre, aki mindent tud a múlt századfordulón kivándorolt magyarok sorsáról. Igaz, Szajla Szergényhez képest pont az ország másik végében van de a történelem nem válogat. A Szergényből indult Buzás József élettörténetét unokája, Horváth Károlyné Buzás Ágnes osztotta meg velünk, gondosan őrzött családi emlékek nyomán.

Buzás József tehát 1907-ben a család egyetértésével, baráti társaságban indult el szerencsét próbálni: A rohamosan fejlődő ipar, az autógyártás fellegvára, Detroit vonzotta őket. A biztató hírek feltüzelték a kíváncsiságukat és reményt adtak egy jobb élethez. Nagyapám testvéréből a szülők tanárembert szerettek volna nevelni. Az akkor 17 éves nagyapámra várt a nehéz feladat: előteremteni a pénzt a testvére taníttatásához. A szinte még gyerek Buzás József kalandos körülmények között jutott el Amerikába: a francia kikötőben, Le Havre-ban még gyorsan elszaladt képeslapot küldeni a szüleinek, de mire visszaért, olyan irdatlan tömeg özönlötte el a kikötőt, hogy nem fért oda a hajóhoz: Összeszorult gyomorral nézte, ahogy kifut, otthagyva őt. (Öt évvel vagyunk a Titanic előtt.) Józsefet több nap veszteglés után egy teherszállító hajó kapitánya szánta meg, úgyhogy egy hét utazás után szerencsésen megérkezett az Újvilágba, ahol szervezetten folyt az érkező magyarok fogadása. Nagyapámat is felkarolták, megtervezték az útját Detroitba. Teletűzdelték a kalapját az átszállóhelyek nevével, és ezek a cetlik korabeli GPS-ként irányították a nagyapámat. Persze kellettek hozzá a segítőkész kalauzok is, akik mindig elkísérték a következő vonathoz, és levették az aktualitását vesztett cetlit a kalapjáról.

Horváth Károlyné Buzás Ágnes bocsátotta rendelkezésünkre a mellékelt dokumentumokat. A képen Ágnes nagyapja, Buzás József, akit az 1910-es évek elején soroztak be 11-es huszárnak. Már közeledett a leszerelés ideje, amikor kitört a nagy háború.

József Detroitban megtalálta a barátait: albérletet kerestek a magyar negyedben, fölvették a munkát a Ford-gyárban. Levelében mindjárt azt írta a családnak, hogy képzeljétek, fehér kesztyűben dolgoznak itt az emberek . Aztán pedig fizetése nagy részét rendszeresen hazaküldte. Testvéréből pedig tényleg tanár lett.

Buzás József négy évet töltött Amerikában, aztán a barátaival hazatért azt tervezték, hogy majd itthon megnősülnek, aztán visszamennek Detroitba. Nem így történt: A bécsi pályaudvaron igazoltatták őket, és közölték velük, hogy katonakötelesek, azonnal be kell vonulniuk. Nem tudom, milyen okból sorozták a nagyapámat a szombathelyi 11-es huszárezredbe. A huszárlaktanyában mindenesetre hamar megtanulta, hogy a ló ellátása az első számú kötelesség, a ló képzettsége, engedelmessége pedig életben maradásuk záloga a csatamezőn. Szabadnapokon persze arra is volt lehetőség, hogy kijöjjenek a városba, beüljenek egy vendéglőbe, ahol a fess huszárok csupán a jelenlétükkel is bonyodalmat okoztak. Hiába, a huszárok nagyon csinosak voltak díszes ruháikban.

Ágnes férje, Horváth Károly a hagyományőrző 11-es huszár

Már közeledett a leszerelés ideje, amikor 1914-ben kitört a háború. A 11-es huszárezredet a keleti frontra vezényelték: Nagyapám egy alkalommal orosz fogságba is került, de az nem tartott sokáig. A felderítőket az orosz katonák ugyan lefegyverezték, de a közelgő lódobogás megzavarta őket: a huszárok megfordították a szituációt. Egy másik alkalommal éles csatahelyzetben Buzás Józsefnek a lova sebesült meg, ő maga pedig moccanni sem tudott a ránehezedő tehetetlen súly alatt. Esés közben megsérült a szeme (faág, kóró csapódhatott bele), de muszáj volt a ló teste alatt megbújva csendben maradnia. Végül a veszteséget felmérő huszárok találtak rá.

Buzás nagyapa a nagy háborúban több kitüntetést kapott, és 1918-ban végre hazatérhetett a családjához: A szeme teljesen rendbe jött, elvette a falu egyik legszebb, kékszemű leányát és nem hagyta el többet a faluját.

Unokája pedig, mit ad isten, beleszeretett egy fess huszárba: Buzás Ágnes férje ma a Szombathelyi 11-es Huszár Hagyományőrző Egyesület elnöke.