Moony nyara (1. rész)

Felkapta a kis kerek asztalról a két színes utazási prospektust, fejébe csapta kis türkiz szalmakalapját, majd odacaplatott a napozóágyához, amit egy vékony törzsű fa alatt helyezett el.

Ez így nem lesz jó – állapította meg, majd betolta az ágyat a Momótól kapott tündérkörtefa alá. – Na, ez már árnyék.

Ezzel betelepedett a nyugágyba, és lapozgatni kezdte az újságot. Hm... a Szivárvány vízesés csodás ilyenkor – gondolta. – Itt azt írják, Tündérvölgy legnagyobb ékessége. „Minden szín megtalálható benne nappal. Éjjel pedig a mi elgondolásunk szerint változik. De vigyázni kell, mert egyedül akár el is tévedhetünk a hatalmas fák és a bódító illatú, színpompás virágok között." Azt hiszem, inkább majd megkérem Momo hercegnőt a következő teapartin, hogy vigyen el oda.

Illusztrácó: Hadnagy Marcell

Letette az újságot, majd felvette a másikat, és hirtelen felcsapta valahol. Egy egész oldalas hirdetést pillantott meg: „Jöjjön a Kristály vulkánhoz, ha izgalmakra vágyik!" – harsogta a hatalmas színes felirat. Ez érdekesnek hangzik, mú – gondolta a tehénke. – Nézzük tovább.

„Rengeteg szálláslehetőség várja a pihenni vágyókat kristályházainkban, csodás környezetben. A vulkán egy mezőn terül el, melyet csodás virágok és bársonyos, több színben játszó fű borít be. Vulkánunk minden tizenkét órában kitör. Ilyenkor átlátszó, színes felhő jelenik meg felette, majd kristályeső hull belőle..." Kristályeső? – Nézett egy nagyot a kékség, miközben letette az újságot. – Na, akkor ide sem megyek. De akkor meg hová, mú?

Hirtelen felpillantott a fára, és eszébe jutott valami. Ezt a fát még csemetekorában kaptam Momótól a teaparti után. – Milyen kicsi volt akkor, most meg fel tudok mászni rá, olyan erős. Igaz, Momo elmondta, hogy gyorsan nő, de erre azért nem számítottam. Ami Moonynak a legjobban tetszett a fában, az nem volt más, mint a sok tarka levél és a kehely formájú virágok. A gyümölcse pedig fantasztikus – vigyorodott el a tehénke. – Ó, tehén anyám... Szerintem, még az is boldog lesz tőle, aki nem ismeri jól ezt az érzést. Ekkor eszébe jutott, hogy másutt is járt ez alatt a néhány hónap alatt, és mindenütt kapott valamit. Felpattant hát nyugágyáról, és betrappolt a kis helyiségbe, ahol az ültetnivalót és kerti szerszámait tartotta. Levette szalmakalapját és kutakodni kezdett.

– Lássuk, mi van még itt – mormolta maga elé, majd elővett egy közepes méretű átlátszó dobozt, ami több tasakot rejtett, és elkezdte kipakolni. Az elsőre ezt írták: „Százszor szegfű". Ezt Beegon adta – mosolyodott el Moony –, még tavasszal. Milyen jót beszélgettünk! Aztán sétálni indultunk, mú. Isteni illatok terjengtek mindenfelé... aztán megláttam azt a szép kis virágot lila közepével és a cakkos, rózsaszínű szirmaival. Alaposan meg is kellett szagolgatnom... A birkány meg csak nevetett, aztán búcsúzóul a patámba nyomta ezt a kis tasakot.

(Folytatjuk!)