Dél-Szudánban is segít Szent Márton Egyházmegyéje az éhező gyerekeken, felnőtteken

Szárazság, túlnépesedés, sok okra visszavezethető elsivatagosodás, éhínség. Ez jellemző ma Afrika sok államára. A kontinensen, amelyik az emberiség édene volt hajdan, az utódállamokra átöröklődött gyarmati határok semmiféle etnikai viszonyhoz nem igazodtak. Számos törzset egy államba fogtak össze, más népeket viszont megosztottak.

A függetlenné válás után ez több helyen határviszályhoz, polgárháborúhoz vezetett. A nemzetközi politikai helyzet sem kedvezett a konfliktusok megoldásának. A hidegháború évtizedeiben a két szuperhatalom fegyverszállítmányokkal és "jó tanácsokkal" segítette egyik vagy másik felet. Mindezekből következően a polgárháborús tehertétel ma akkora Afrikában, hogy azt a szegény országok nem képesek elviselni. Jórészt ennek köszönhető az újra és újra megjelenő, milliókat sújtó éhínség.

A szombathelyi püspöki palotában szerdán írta alá az afrikai projekt együttműködési megállapodását Tuczainé Régvári Marietta, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász igazgatója, Székely János szombathelyi megyés püspök és Herbert Beiglböck, a Stájerországi Karitász igazgatója

A gráci központú Stájerországi Karitász évek óta segíti az Afrikában élő nyomorgó embereket. A Szombathelyi Egyházmegyei Karitásznál már közvetlenül az újraindulás után, 25 éve felmerült a fekete kontinens lakóinak humanitárius megsegítése, ám mindeddig ez ügyben nem történt semmi.

- Régi álmunk válik most valóra a két karitász közötti együttműködéssel - idézte fel a múltat Tuczainé Régvári Marietta, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász igazgatója. - 25 éve Frank Miklós atyától, az akkor újraindult Magyar Karitász főigazgatójától kaptam ezeket a szép afrikai tárgyakat: a gyönyörű hármasoltárt, a bőrből és fából készült kis dobot, a kőből faragott dobozkát. Frank atya azt az ötletet vetette fel akkor, hogy termékeink bevételeiből Münchenen keresztül segítsük az afrikaiakat. Mi akkor dr. Konkoly István megyés püspök úrral úgy döntöttünk: bármennyire szeretnénk, Magyarország gazdaságilag még nem tart ott, hogy segíthessünk a távoli kontinens borzalmas körülmények között élő lakóinak.

Ez az idő most érkezett el. A gráci karitásszal 25 éves a kapcsolatunk, rendszeresen járunk hozzájuk. Két éve, a menekültválság idején még szorosabbá vált ez a kapcsolat. Ők régebb óta nyújtanak segítséget afrikaiaknak, ezért úgy döntöttünk, együttműködési megállapodást kötünk velük, s lehetőségeink szerint, rajtuk keresztül mi is bekapcsolódunk az ott folyó humanitárius munkába. Ez azt jelenti, hogy nyitunk majd egy kávéházat, ahol a gráciakon keresztül afrikai kistermelőktől - tehát nem nagyüzemek által kizsákmányolt afrikaiaktól - vásárolt kávét kínálunk majd.

Az aláírást kötetlen beszélgetés követte. Székely János megyés püspök a magyarországi szegényekért tett intézkedésekről is tájékoztatta Herbert Beiglböck igazgatót

Már segítjük őket úgy is, hogy a nagylengyeli és a szombathelyi Szikla-házban lévő foglalkoztatónkban pszichiátriai betegek által farmeranyagból varrt termékeket, például táskákat, kötényeket küldünk Grácba eladásra. Ezek ott a karitász boltjaiba kerülnek, az értékesítésükből származó bevétel pedig Dél-Szudánba enyhíti az ott élők nyomorát. Az egyik kollégám találóan jellemezte ezt a helyzetet: megsegítettek segítenek másokon. Ez felemelő érzés számukra is.

Szerdán, amikor a püspöki palotában aláírták a megállapodást, Székely János megyés püspök afrikai élményeit osztotta meg az újságírókkal. Bissau-Guineában járva megtapasztalta a kontinens bajait, s azt is, milyen gyönyörű kézműves termékeket képesek az afrikaiak készíteni.

- Az afrikaiak nem maguktól jutottak ebbe a nyomorúságos helyzetbe, amiben most élnek, nyomorukat Európa nyugati fele okozta - szögezte le a megyés püspök, aki azzal folytatta: - Örülök annak, hogy egyházmegyénkben eljutottunk odáig: nemcsak kérünk, de adni is tudunk. Annak is örülök, hogy egy afrikai kávézó nyílik majd a Püspökvár mellett. A gráciak segítő közreműködésével cselekedetekben is megélhetjük majd Jézus szeretetét.

A stájer vendégek ellátogattak Nardára, a karitász napközi táborába

- Túl kell látnunk a saját határainkon, s amire püspök atya rámutatott, az sajnálatos valóság: felelősségünk van Afrika iránt. A most kötött együttműködés, az afrikaiak közös segítése fontos előrelépés, keresztényként kötelességünk is mások segítése - hallottuk Herbert Beiglböcktől, a Stájerországi Karitász igazgatójától.

Herbert Beiglböck egy éve vezeti a gráci központú karitászt. Kérdésünkre elmondta: nagyon jó a szombathelyi karitásszal a kapcsolatuk, ez különösen a 2015-ben kezdődött menekültválság idején mélyült el, amikor napi kapcsolatban álltak egymással, hogy minél hatékonyabban tudjanak a menekülteknek segíteni. Arra a kérdésre, hogy szerinte lesz-e elegendő vásárlója az afrikai projektben kínált termékeknek, határozott igennel válaszolt:

- Meggyőződésem, hogy igen nagy csoportja van azoknak az embereknek, akik tudatosan segíteni akarnak. Keresztények, akik a hitüket cselekedeteikben meg is élik, úgy, ahogyan azt a püspök úr megfogalmazta. A dél-szudániaknak segítünk, akiknek a Fokolare mozgalom erős támaszuk. Egyházmegyénk egyik dolgozója, Ernst Ulz révén a mozgalom minden megmozdulásáról tudunk, abban részt veszünk, támogatást nyújtunk.

Nardán, az egyházmegyei karitász táborában gyerekekkel is találkozott Herbert Beiglböck és a tőle jobbra, mögötte álló Brigitte Kroutil-Krenn. A stájer karitász nem működtet a nardaihoz hasonló tábort 
Fotók: Egyházmegyei karitász

Tehát Dél-Szudánba jut el a szombathelyi karitász segítsége is. A szerdai sajtótájékoztatón jelen lévő Brigitte Kroutil-Krenn, a stájer karitász külföldi segélyügyeinek felelőse örömmel közölte: a szombathelyiek még csak kétszer szállítottak árut hozzájuk Grácba, ebből eddig 400 euró bevétel folyt be. Ha azt nézzük, hogy 60 euróból egy család Dél-Szudánban egy hónapig megél, akkor a szombathelyi karitászosok eddig máris majdnem hét család egy hónapos élelmiszerellátásának költségeit fedezték.

De milyen ország is Dél-Szudán? Mit lehet tudni erről a kelet-afrikai államról?

Etiópia, Szomália, Uganda és Kenya mellett itt fenyeget legtöbb afrikait az éhínség. Ez a világ legfiatalabb állama. Hat esztendeje népszavazással vált függetlenné Szudántól, amelynek 2005 óta autonóm tartománya volt. Évek óta küzd a túlélésért. Tízezereket öltek meg a polgárháborúban, kétmillióan elmenekültek, legtöbben a szomszédos Ugandába. (Egy adat szerint tavaly fél év alatt többen menekültek el Dél-Szudánból, mint Szíriából egész évben.)

Ott ma 5,8 millió ember küzd az éhínséggel. Ez a lakosság 40 százaléka. Az osztrák karitász 40 ezer rászorulóról gondoskodik. Lencsét, rizst, babot, zöldséget oszt ki köztük élelmiszercsomagokban, de adnak ültetendő magokat is a háború által már nem sújtott területen élőknek, az ott lakó parasztoknak tartanak mezőgazdasági kurzusokat is. (Újra megemlítjük: 60 euróból egy család Dél-Szudánban egy hónapig megél.) A stájer karitász két gyermekcentrumot működtet ott, 700 öt év alatti kisgyerekről gondoskodik. Hamarosan megépítik harmadik központjukat is.

A szomszédos országban sokan segítik az afrikaiakat. Tegnap délután három órakor Ausztriában az összes templomban zúgtak a harangok. Ezzel hívták fel a kelet-afrikai emberek drámai helyzetére az osztrákok figyelmét. Imára és adományok adására buzdították ezzel is őket.

A szerdai sajtótájékoztatón elhangzott: ilyen nemzetközi együttműködést magyar karitász eddig még nem kötött. Tuczainé Régvári Marietta megemlítette, hogy egyházmegyénk védőszentje, Szent Márton összeköti Európa nagy részét. A mi egyházmegyénkből az ő révén Pannóniától Tours-ig terjednek kapcsolataink. Jó ügyért pedig eddig is tudott, és ezután is bárkivel tud együtt dolgozni a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász.