Rába Dániel: Döcögős felkészülés, remekül sikerült Eb

Rába Dánielnek egyből felderül az arca, ha a júliusi junior atlétikai Európa-bajnokságra terelődik a szó, és persze akkor is, amikor szobájában rápillant a nagy becsben tartott bronzéremre, élete első világversenyes medáljára. Mondhatnánk, hogy a tavalyi junior-vb-n elért negyedik helyezése után szinte kötelező volt felérnie az Eb-dobogóra, de a felkészülése korántsem alakult optimálisan.

- Folyamatosan örülök a bronzéremnek annak tudatában is, hogy a tavaly elért 77,76 méteres egyéni csúcsommal ezüstérmes lehetettem volna. Mert nem úgy alakult ez az év, hogy túlságosan bízhattam volna a dobogóban - mondta a 19 éves, utolsó junior szezonja végén járó Rába Dániel, aki hét évet dolgozott keményen ezért a medálért.

Nagy boldogság volt az első világversenyes érem. Rába Dániel a grosettói junior-Európa-bajnokság eredményhirdetése után
Fotó: Lengyák György

- Tavasszal nem úgy mentek a dolgok, ahogyan kellettek volna, az edzéseken meg kellett küzdenem a 70 méterért is. Miközben erőben sokat fejlődtem, a technikám teljesen szétesett. Magánéleti gondjaim is voltak és közeledett az érettségi is. Nem tudtam rendesen odafigyelni az edzéseken, néha azt sem tudtam, hol vagyok. Számomra is meglepetés volt, hogy a téli junior-ob-t 76,93 méterrel meg tudtam nyerni. Aztán folytatódott a mélyrepülés, egy korábbi térdsérülés is visszatért, három hétig nem tudtam teljes erőbedobással edzeni. De a júniusi nyári, korosztályos ob-n megint kijött a lépés, újra 76 fölé kerültem. Az országos bajnokság tudtam igazán összeszedni magam, az edzőimnek, Németh Zsoltnak és Laci bácsinak már kezdett tetszeni a munkám. Sikeresen leérettségiztem, az Eb-re teljesen megnyugodtam. Ott már minden rendben volt, és nagyon reménykedtem a dobogóban.

Sikerült is felállnia rá, mert magabiztosan, kiegyensúlyozottan versenyzett; a két favorit, az ukrán Piszkunov (81,75) és a fehérorosz Simanovics (77,74) mögött végzett, a harmadik helyét senki sem tudta veszélyeztetni a mezőnyből, 75,95 méterrel szerezte meg a bronzérmet.

- Hét év és nagyon kemény edzések vannak mögöttem. 15-16 évesen sok feladatot nem tudtam elvégezni, mert térdsérülések hátráltattak. Három éve tudtam csak igazán belehúzni a munkába. Nem volt könnyű végigcsinálni, de már jönnek az eredmények - tekintett egy kicsit vissza az elmúlt évekre Dani, de természetesen jobbára már előre néz. - Még idén szeretnék egy egyéni csúcsot dobni. A sok hiányzás ellenére az érettségi jól sikerült, most mégis OKJ-s képzésre szeretnék jelentkezni. Mert a szakedzői szak most nem indult, én viszont nem akarok Szombathelyről elmenni. Inkább kivárom, jövőre megint megpróbálom. 2018-ban felnőtt-Eb lesz. Amihez még fiatal vagyok, de nagyon szeretnék kijutni. Halász Bence példáját kell követni, aki most a vb-n is tudott szerepelni. Jövőre csak ez a lehetőségem lesz, mert két év múlva rendeznek U23-as Európa-bajnokságot. Van, lesz idő fejlődni.