Dr. Csont és Claudius utódai: térdkalács a Látványtárban, dobókocka az Iseumban a régészet napján

Az ország több mint 30 településének intézményei csatlakoztak a kezdeményezéshez, még szép, hogy Szombathely és a Savaria MHV Múzeum, illetve benne a Vasi Múzeumi Látványtár és az Iseum is köztük van. Pénteken csontokat találtunk a Látványtár háta mögött. A Reguly iskola ötödikesei hamar rájöttek, hogy „csontváz lesz az”. Lehet, hogy itt jártak a szuperintelligens orvos-antropológus, Dr. Csont szépreményű utódai.

A szatmári béke előtt

A Vasi Múzeumi Látványtárban egész napra telt ház van, egymást követik a csoportok; nemcsak iskolákból jönnek szervezetten, hanem magánemberek, családok is benéznek a régészet napjára szervezett ingyenes programra, mondja Poócza Hanna múzeumpedagógus, a múzeumpedagógiai programok koordinátora a Savaria Múzeumban. Amikor megérkezünk, éppen a szombathelyi Reguly iskola ötödikesei hallgatják Pap Ildikó Katalin régész-muzeológust, akitől tényleg nem csak a gyerekek tanulhatnak. Gondoltuk volna, hogy Vas megyében 2600-nál is több régészeti lelőhely van? Egyáltalán, mennyire régi az, ami a régészet érdeklődési körébe tartozik? Ez is kiderül: 1711 a korszakhatár. Minden, ami a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke előtti időkből való – és a föld alól kerül elő – a régészek figyelmét is fölkeltheti. Mert régészeti lelet csak az lehet, amit a föld alatt kell megkeresni; a többi – a „föld feletti”, látható világ tárgyai - a műemlékvédelemre tartozik. Mindez persze egyszerűsítés, de kiindulási pontnak bőven megteszi.

Sárvár: nemcsak a fürdő, hanem a vár is

A fontos vasi régészeti lelőhelyek közé tartozik a kőszegi vagy a sárvári vár – lám, mindjárt itt az összefonódás: egyfelől műemlék, másfelől lelőhely egyik is, másik is. Bár a gyerekeknek Sárvárról azonnal a fürdő jut eszükbe, elcsodálkoznak és megörülnek, amikor kiderül: van ott egy izgalmas vár, ráadásnak. Pap Ildikó Katalin azt mondja, ha az ember Szombathelyen lakik, nagy valószínűséggel régészeti lelőhely van a lába-háza alatt. (Egy 2000 éves város esetében ez természetes.)

„Akartok áskálódni?”

Az előadás után terepmunka következik. Az osztály egyik fele elszegődik régésztanoncnak (úgy tűnik, főleg a lányok), a másik a földmérés („szintezés”) fortélyaival ismerkedik egy komoly műszer mögött. Kiss Katalin osztályfőnök azt mondja, a gyerekek a tanévben rendszeresen jártak a Savaria Múzeum múzeumpedagógiai foglalkozásaira – ráadásul a sorozat elnyerte a tetszésüket - , úgyhogy most „kapva kaptak az alkalmon”: boldogan jöttek el a Látványtárba. Közben Kenesei Ágnes régésztechnikus fölkészíti a gyerekeket: ez „koszos munka lesz, üzenem anyukátoknak, hogy küldheti hozzám mosni a ruhátokat”. „Van kedvetek áskálódni?” Hogyne volna. Ecsettel a kézben látnak hozzá a téglalap alakú földterület megbontásának. A homokból kisvártatva különös dolgok kerülnek elő: „Hú, találtam valamit! Csontváz lesz az!” Kránitz Emília kezében térdkalács, minden darabka az asztalra kerül a tisztítás után. A cél: összeállítani a teljes csontvázat, amely a hajdanvolt férfi? nő? életéről is mesél. Hogy beteg volt-e, mennyit élt, hogyan halt meg.

Néhány éve még igazi csontvázzal dolgoztak a gyerekek, de szegény (különben szerencsére!) nem bírta a strapát, úgyhogy be kell kellett szerezni a pótlást, műanyagból (a demonstrációhoz az is tökéletes).

Mindenkinek van egy dobása!

A Látványtár mellett az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház is programokkal készült: például fémdetektoros kereséssel (ki ne álmodott volna legalább egyszer valami fantasztikus, elásott kincsről), leletválogató játékkal vagy éppen ókori társasjátékkal. Fortuna kegyeltjei előnyben, de azért mindenkinek van egy dobása! Akinek ahhoz volt kedve, ókori dobókocka másolatát is elkészíthette. A városban, amelyet a kockajátékos Claudius alapított, ehhez mindenkinek értenie kell.