Teszteltük a szociális étkeztetést - Finom volt!

Sajtótájékoztatót tartottak pénteken a szociális étkeztetésről az 1. számú Idősek Klubjában. – Szent Márton számunkra kötelezően előírta, hogy segítsünk a rászorultakon, és mivel Szombathely Szent Márton városa, így a szociális étkeztetés megteremtését a város magáénak érzi – ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg Puskás Tivadar polgármester a tájékoztatót. Ezt követően pedig csak úgy záporoztak a számok, amelyek azt mutatják, hogy nagy szükség van a szolgáltatásra.

2014-ben a szociális étkeztetés költsége mintegy 160 millió forint volt. Ennek az összegnek az egyharmadát az önkormányzat biztosította, a maradék kétharmad pedig az állami normatívából és a befizetett térítési díjakból tevődött össze. Egy ebéd ára 515 forint, házhoz szállítással együtt pedig 730 forint.

Kulcsár Lászlóné és Puskás Tivadar a sajtótájékoztatón (Fotó: Tímár Gergely)

Azoknak kell csak kifizetni ezeket az összegeket, akiknek a jövedelme meghaladja az öregségi nyugdíjminimum háromszorosát, vagyis a 85 500 forintot, a többiek jövedelmük arányában fizetnek az ebédért. Tavaly több mint kétszázezer adag ételt főztek, ez azt jelenti, hogy egész Szombathelynek három napig nem lenne gondja ebédre. Az ellátottak száma ennél persze jóval kevesebb, mintegy ezerkétszáz fő, de hogy pontosan kik részesülhetnek a szociális étkeztetésben arra is választ kaptunk. Azoknak a rászorultaknak a legalább napi egyszeri meleg étkezéséről kell gondoskodni, akik az önmaguk, illetve eltartottjaik számára tartósan vagy átmeneti jelleggel nem képesek azt biztosítani. A szociális étkezést ezért főleg idősek veszik igénybe, és nyolcvan olyan fő, akik semmilyen rendszeres pénzbeli juttatással nem rendelkeznek.

Aki nem igényli a házhoz szállítást a város hat pontján tudja átvenni az ebédjét, akár a hét minden napján. Tavaly 555-en döntöttek így, míg 245-en az idősek klubjában fogyasztották el ebédjüket, 433-an pedig otthon ettek.

A szociális étkeztetéskor persze gondolnak a gyerekekre is. Amíg tart az iskola nincs probléma, hiszen ingyenesen ebédelhetnek a rászorulók. A nyári szünetben azonban gondoskodni kellett róluk is, tavaly 272 gyerek 54 napon át ebédelt így, amire az önkormányzat hat és félmillió forintos pályázati összeget nyert.

A számok persze meghozták az étvágyamat, alig vártam, hogy megkóstolhassam az aznapi menüt, ami gulyásleves, mákos guba vanília öntettel, mandarin és alma volt. Bevallom az egész sajtótájékoztatót úgy ültem végig, mint egy Michelin-ellenőr, bár belső zsebemben nem lapultak titkos kémcsövek, ízlelőbimbóim teljes harckészültségben álltak. A lábam is elkezdett remegni, amikor rádöbbentem, hogy az új közétkeztetési törvény miatt sótartó sincs az asztalon. Tizenöt évvel ezelőtti menzás emlékfoszlányok cikáztak az agyamban, amikor végre megpillanthattam a gőzölgő gulyást. Talán elég annyit írnom, hogy illik - nem illik én kétszer ettem, tényleg finom volt, és a sótartóra sem volt szükségem.

Mivel az édességet nem szeretem, finoman szólva sem vagyok az a mákos gubás típus, itt már óvatosabb voltam, ezért csak fél adagot kértem. Azt kell, hogy mondjam, ez is ízlett, ha mákos gubás lennék kértem volna ebből is még egyszer. Kulcsár Lászlóné, a Pálos Károly Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője elmondta, naponta 650 adag ételt főznek, van diétás és diabéteszes menü is. Megtudtuk, szigorú szabályok kötik a szakácsokat, hogy miből mennyit kell egy héten adniuk. Az alapanyagok felsorolása helyett, zárásképpen inkább egy kis ízelítő az e heti étlapból: csirkeragu leves, stíriai metélt, vadas marha, temesvári sertésborda, brassói aprópecsenye és még számos olyan étel, amivel étteremben igen, menzán már csak ritkábban találkozunk.