Két darab igazgató

Megtelt a Weöres Sándor Színház nagyterme az Alföldi színháza – Öt nemzeti év című kötet bemutatójára. És tényleg olyan ez a délután, mint valami könnyed, bölcsen csillogó kamaradarab premierje. Jól kiosztott szerepek, pergő, szellemes, gyöngéden csipkelődő dialógusok, briliáns összjáték. És a közönség boldog, mert egyrészt ragyogó játékosokat láthat a színpadon, másrészt a legsúlyosabb problémákról – például a kultúrharc és következményei – is olyan nagyvonalú eleganciával esik szó, hogy erre a szűk órára paradox módon elhisszük: lehet itt szépen élni.

Majdnem olyan hatása van ennek a szombat délutánnak, mint a múlt évadban a Rózsavölgyi Szalon vendégjátékának a Krúdy Klubban: Az utolsó óra az öreg Freud és fiatal vitapartnere szépen hullámzó, könnyedén vérre menő dialógusa – a súlyos kérdés az, hogy akkor most van-e Isten vagy nincsen –, Jordán Tamás és Alföldi Róbert előadásában. Filmben találkoztak már, de színpadon ez volt az első közös játékuk: nagy siker.  

A szombat délutáni szórakoztató kamaraelőadás szereplői: Alföldi Róbert színművész, rendező – 2013. június 30-áig a Nemzeti Színház igazgatója. Pályázott a második ciklusra is, de nem nyert. Utóda Vidnyánszky Attila. Jordán Tamás színművész, rendező – Alföldi Róbert őt váltotta a Nemzeti igazgatói székében. Jordán Tamás nem pályázott újra: akkor már elkötelezte magát a szombathelyi színházalapításnak. Most a házigazda szerepében foglal helyet a színpadon. Csáki Judit színikritikus, főszerkesztő, egyetemi oktató – az Alföldi színháza című kötet szerzője.

Alföldi Róbert a könyvbemutatón, a WS Színház nagyszínpadán (Fotó: Mészáros Zsolt)

A társszerző maga Alföldi Róbert, aki a fejezeteket személyes kommentárokkal látta el. Csáki Judit most alapvetően riporteri szerepben van jelen – bár a színpadi történések nem szigorú kérdezz-felelek, hanem oldott beszélgetés érzetét keltik. Ilyen se volt még, hogy „két darab Nemzeti-igazgatóval beszélgetek egyszerre”, dobja magasra a labdát, és ez a nem mindennapi helyzet meghatározza a kedélyes délután menetét. Mintegy mellékesen azért hozzáteszi: azt sehogy nem tudja elképzelni, hogy három igazgatóval – Jordán, Alföldi, Vidnyánszky – üljön egyszerre egy asztalnál. Ebben a fölállásban csak Jordán Tamás lehet a dramaturg. Instrukciója szerint az igazgatói irodából – amely persze hogy sokkal jobb és szebb, mint a Nemzetié – mindjárt két különleges ló érkezik a színpadra.

Az egyik igazi színháztörténeti kuriózum: a fából faragott Rosinante (tervezte Koós Iván) a 25. Színház 1973-as Don Quijote-előadásából, amelynek címszerepét direkt Jordán Tamásnak írta Gyurkó László. A másik a Prima Primissima-díjjal járó nagyméretű Kincsem-nipp, porcelánból. Íme, egy színészi pálya, két ló által kijelölve. (Ilyen lovakat akart?) Csáki Judit nem hagyja ki, hogy a Don Quijote-szerep mintha Jordán Tamás habitusának lényegét ragadná meg. A riposzt: „Megláttam Szombathelyen a szélmalmot, jönnöm kellett.” Alföldi Róbert a közszemlére kitett Rosinante láttán csak legyint egyet: „Ahhoz képest, hogy fönn az irodában azt mondtad, mutatsz valami titkosat...”

A játék fokozódik. Közben mindkét Nemzeti-igazgató egyetért abban, hogy ami véget ért, annak minden értelemben véget kell érnie: egyiküket sem érinti például érzelmileg, ha meglátják a Nemzeti Színház épületét. Mindkét Nemzeti-igazgató úgy látja, hogy az éles politikai nézetkülönbségeket úgyis fölülírják a szakmai szempontok, ha megkezdődik az előadás. Egy társulatban nincs semmi fontosabb, mint a színház. És főleg: a vita nem szinonimája a gyűlölködésnek. A Nemzeti büféje – viták és ugratások állandó helyszíne – ma Hollósi Frigyes nevét viseli; ki másét viselhetné. 

Jordán Tamás azt mondja, a Nemzeti-korszakkal való folytonosságot számára a korábbról hozott barátságok jelentik. Alföldi Róbert azt mondja, a Nemzeti-korszaknak egyszerűen azt köszönheti, hogy fölnőtt. Nagy taps, visszataps, szertartásos meghajlás. A háttérben a Szent György és a Sárkány-előadás futószalagjának sötétlő kontúrjai: a hatalmi szerkezet mindjárt mozgásba lendül, hogy Weöres víziója szerint elnyeljen mindenkit, aki valahogy az útjába kerül. Csáki Judit és Alföldi Róbert a stúdióba költözik, dedikálni: sorok kígyóznak előttük. 

Tényleg: a könyv! Az Alföldi színháza – Öt nemzeti év a „vég” felfokozottságában készült, viszont nagy körültekintéssel és alapossággal. Ahogy Csáki Judit írja a bevezetőben: „Ennyit tudtam tenni. Ennyit azért, hogy az immár sóval behintett egykori Nemzeti Színház arcképe megmaradjon, előadásainak emlékét őrizze egy verbális portré is a felvételek és a kritikák mellett.” De hát ez a legtöbb, amit megtehetett. Nem bulvárkönyv - fontos dokumentum. Isteni az az Alföldi-portré a címlapon – jé, a felvétel Znamenák Istváné.