Tetovált, bőrmellényes lövői motorosok segítik Böjte Csaba gyermekotthonát

- A bőrmellény az egyesületi jelvénnyel az összetartozásunkat jelképezi, egyfajta egyenruha – mondja beszélgetőtársam mosolyogva, majd megpróbál röviden és érthetően beavatni a motoros életérzésbe.

- Az élménymotorozás nem a gyorsaságról szól. Arról, hogy érezzük jól magunkat, érezzük a levegőt, a szelet, az illatokat... A szabadságot. Főleg tavasszal. Télen általában nem motorozunk, mert a gumi a hideg aszfalton nem tapad igazán. Leírhatatlan érzés, amikor tavasszal visszajövünk. A hétköznapi életben a legtöbben autóval közlekedünk, a motor inkább hobbi. Az ember munka után, amikor hazaér, felül a motorra és kerül egyet, kiszellőzteti a fejét. Ez jelenti a kikapcsolódást, a feltöltődést.

Motorozni – tudom meg Tibortól – lehet egyedül is, de csapatban még jobb. A közösségi élményen kívül egy tucatnyi motoros együtt látványnak sem rossz. Országszerte rengeteg motoros csapat van. A lövőiek is baráti társaságba verődtek, aztán 2008-ban hivatalosan is megalakult az egyesület. Nyolc tagjuk van jelenleg, ebből öten lövőiek. Új tagot csak jelentkezéssel, hosszabb összeszokás után vesznek fel, akkor is csak úgy, ha a teljes tagság rábólint.

- Nem csak a motorozás közös bennünk – magyarázza Spóner Tibor – A motorosra jellemző, hogy szereti a rockzenét, és általában a nemzeti érzelem is elég magas szintű köztünk. Így aztán ha bárhol találkozunk egy másik csapattal, rögtön megvan a közös téma. Minket ezen kívül a klubház is nagyon összehozott. Két évig a két kezünkkel dolgoztunk rajta, minden szabad időnket ott töltöttük, ezalatt remekül összerázódott a csapat.

Fényképalbumot vesz elő, amiben az építkezés minden fázisát megörökítették. Úgy kezdődött, hogy , szerettek volna egy saját helyet. Volt Lövőn már nagyon régóta egy strand, kabinokkal, büfével. Az ezredforduló táján azonban a népszerű hely már nem felelt meg az előírásoknak, be kellett zárni. Elhanyagolttá vált a terület, felverte a gaz. A motorosok elkérték az önkormányzattól annak fejében, hogy felújítják, parkosítják. Ez zajlott saját pénzből, saját munkával két évig. Fűthető klubhelyiséget, konyhát, mosdót, szabadtéri főzési lehetőséget, színpadot alakítottak ki, a medencéből pedig csodás halastavat. A történethez hozzá tartozik, hogy a döntési időszakban a falubeliek aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy ne legyen a strand a motorosoké.

- Sokan azt se tudták, mit írnak alá – véli Tibor – Kezdettől törekedtünk, hogy a falu is élvezze a klubházunkat. Nyílt napot tartottunk programokkal, megmotoroztattuk, aki elfogadta. Azóta is gyakran eljönnek ide, rendezvényekre is igénybe veszik a közösségi tereinket.

A lövői motorosok nyaranta motorostalálkozókra járnak, úti céljukat nem ritkán a határon túli magyarlakta területek közül választják. Így ejtették egyszer útba az erdélyi Torockót, ahol elvetődtek Böjte Csaba egyik gyermekotthonába. Ott azt hallották: nyáron sok a látogató, akad adomány is, de télen bizony néha zsíros kenyéren kell élniük. A fiúk azonnal elhatározták, hogy decemberben meglepik őket. Tartós élelmiszert, gyümölcsöt, meleg ruhát gyűjtöttek a településen, aztán Mikuláskor meglátogatták a gyermekotthon lakóit. Az adományozásból azóta hagyomány lett, az idén már harmadszor kel majd útra a megrakott kisbusz. Aki eddig még kételkedett volna, ez után már az is szívébe zárta a „nehéz fiúkat".

Nem jöhetek el úgy, hogy meg ne csodáljam Tibor motorját. Elmondja: az íratlan szabály szerint a chopper vagy túramotor 600 köbcenti fölött kezdődik. A motorját mindenki kíméli, szereti, simogatja, tisztogatja, volt olyan is, aki a nappalijába is bevitte. Igyekeznek valamivel egyedivé, személyre szabottá is tenni, ha mással nem, festéssel – bár az alapszín többnyire fekete.

- A motor a barátunk, a testvérünk, még meg is könnyezi az ember, ha meg kell válni tőle – magyarázza újdonsült motoros ismerősöm. - A vele való kapcsolat egy kicsit hasonlít ahhoz, ahogy egy lovas viszonyul a lovához. Több mint egy jármű, bizalmat is kell éreznünk iránta, hiszen rábízzuk az életünket.