A képzőművész kitüntetett helye

Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész személyes emlékeit is megosztotta a közönséggel: Harminc éve, hogy megismertem, a kőszegi műtermes lakásban még kicsik voltak a gyermekek. Székelyföldi szókészlete, nyelvjárása az elején szokatlan és furcsa volt. Később a szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában, majd a Berzsenyi Dániel Főiskolán kollégák is voltunk. Utolsó találkozásunk a szombathelyi onkológián történt, terveket szőtt, bizakodott a gyógyulásban.

A szürrealizmus képzettársításos gyakorlata. Trifusz Péter Tornay Endre András tárlatán
Fotó: Garas Kálmán

Tóth Csaba kiemelte, hogy Tornay Endre András művészete, életműve különlegesen értékes kincsünk, hisz szerves tartozéka nemzeti önazonosságunknak. Székely parasztfiúként, fafaragó ősökkel, az értől az óceánig jutott, bartóki életműve európai és magyar kultúránk legősibb rétegeit csatornázta be korunk létélményeibe. Az Égeikum bronzkori kykládplasztikái tekinthetők szobrai archetipusainak. Ezek a karcsú, szinte lapos, felfelé néző, címerpajzs-forma arcú kőidolok anyagot váltva, időt cserélve kerülnek ki keze alól, többségében fából, kisebb részt bronzból. Archaikus szemlélődő mozdulataik közös gondolatiságra, létélményre vezethetők vissza. Ezt a szimbólumokkal, jelképekkel teli őskultúrát vegyítette a Hargita tövében élő zetelaki faragó emberek ácstechnikáival. A magyar népművészet ősi motívumvilága (pl. madár, életfa, ház) a szürrealizmus képzettársításos gyakorlatával szervesül szobrászatában és festészetében. Tóth Csaba szerint Tornay Endre András munkamániás, küldetéses művész volt, valahol belül érezte, hogy rövidre szabott az élete, ezért dolgozott éjt nappallá téve. Kerülte a zsivajt, a nyilvánosságot, csak a családjának és a művészetének élt. A műterem volt a lakása, a lakása volt a műterme, életeleme volt az alkotás. A kortárs magyar szobrászatban kitüntetett hely illeti meg Őt, életműve bartóki mércével mérhető, ezt mindannyiunknak látni és tudni kell . Állításai a Csillag-teremben ellenőrizhetők.