Bükről ad ki sorozatot dr. Gyurácz Ferenc

A 61 esztendős dr. Gyurácz Ferenc élete legelső publikációját az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-néprajz szakos ötödéves hallgatójaként, 35 éve jelentette meg.

- Az egyetemi újságban bölcsészkari és kollégiumi tapasztalataimat összegeztem, legnagyobb meglepetésemre részletesen ismertették a Szabad Európa Rádióban. Este rendszeresen hallgattam, s egyszer csak a saját szavaimat hallottam. Meglepő volt.

- Hogyan jutott a SZER életed első publikációjához?- Minden újságot, folyóiratot szemléztek, így az egyetemi lapokat is.

- Lett-e következménye az ügynek?- A bölcsészkar párttitkára behívott, s mivel cikksorozatnak indult a publikáció, arra kért, hogy a második részt dolgozzam át. Erre nem voltam hajlandó, a sorozat megszakadt. Az egész esszé később a Mozgó Világban jelent meg.

Dr. Gyurácz Ferenc részt vesz a határon túli magyar területek értékeinek feltárását célzó programban Fotó: Gyurácz Mihály

- Még a legendás „régi” Mozgó Világban, a fiatal írók és művészek szemléjében, amelyet a korabeli hatalom tűrt, aztán tiltott, volt olyan száma, ami nem is jelenhetett meg.- Igen. Pedig szükségképpen óvatos ellenzékiség volt ez. Budapesten, a hetvenes évek végén nekem is voltak ellenzéki kapcsolataim, részt vettem bizonyos rendezvényeken. Kezdett éledezni a megbénított közélet. 

- Innen egyenes volt az út, hogy te mondd 1989. március 15-én a szombathelyi Fő téren a rendszerváltás legfontosabb, bátor beszédét Vas megyében.- A szombathelyi MDF egyik alapítójaként, az Életünk munkatársaként rám esett a választás. Még nem volt családom. Azt mondtam, amit éreztem, de azt akkor nagyon sokan így érezték.

- Főszerkesztő és kiadó lettél, valamint könyvek egész sorát jelentetted már meg eddig is. Májusban Széll Kálmán professzor a Göncölszekér című legújabb kötetének bemutatóján így fogalmazott rólad: annak ötlete „barátomtól, a Magyar Nyugat Könyvkiadó igazgatójától, dr. Gyurácz Ferenctől származik”.- Nagyon megtisztelő számomra a professzor úr barátsága. Nagyon Nagyra tartom tanulmány- és esszéírói munkásságát is. Jeles műveket közölhettem tőle, nagyon remélem, lesz folytatás.

- De te akkor, azon a könyvbemutatón nem voltál jelen a premontrei gimnázium zsúfolásig telt nagytermében.- Egy facebookos bejegyzésem akkoriban vihart kavart a baloldali sajtóban, s a polgármester úr titkára arra kért, maradjak háttérben a rendezvényen. Erről most nem mondok többet. Bármit ki lehet forgatni.

- Mi foglalkoztat mostanában? Milyen könyvek megjelenése körül bábáskodsz?- Mindig bükinek vallottam magamat, ott nőttem fel. Néhány éve monográfiát is írtam Bükről, ami tavaly 750 éves lett. Egy éve a Vasi Szemle legújabb büki számának bemutatóját tartottuk az államalapítás ünnepén. A 750 éves jubileum alkalmából a város a Magyar Nyugat Könyvkiadóval közösen sorozatot jelentet meg. A legfeljebb öt kötetre és két évre tervezett sorozat célja, hogy olyan, jórészt eddig kéziratban maradt anyagokat publikáljunk, amelyek a település történetének és ismeretének jeles forrásai.

- Mondanál rá példát?- Az első kötet Hetyéssy István, 1972-es Bük község monográfiája című műve volt. Ezt 2015 júliusában adtuk ki. Ezt követte Szabó József nagy műve a büki evangélikusokról, majd nyáron Balogh Lajos Büki tájszótárának bővített kiadása. Vas megyében ez párját ritkítja, mint egyetlen település tájszókincsét bemutató nyelvjárási szótár. Részt veszek a Lezsák Sándor kezdeményezett, a határon túli magyar területek értékeinek feltárását célzó programban. Én szerkesztem az őrvidéki munkacsoport kutatómunkája nyomán összeálló kötetet. Ennek év végéig el kell készülnie. Bőven van munkám, tervem ezeken túl is.