Leszáll Az arab éjszaka

Tulajdonképpen dobozvilág ez is, mint a Tótékban, csak egy kicsit (nagyon) másképp. Ahogy a színlap mondja: „Hétköznapi emberek álomszerű története gyilkossággal, szerelemmel, szenvedéllyel, egy tízemeletes panelházban, az év legmelegebb éjszakáján, egy felvonásban.”

Az arab éjszaka, WSSz-stúdió. Az álmodó Francziska: Alberti Zsófi. A házmester: Avass Attila (Fotó: Ohr Tibor)

A panelház doboz-lakásaiban egymástól elzárt, egymással mégis összekötözött emberek élnek: tudnak egymásról, és nem tudnak egymásról; ismerik egymást, és dehogy ismerik. Roland Schimmelpfennig pedig jól ért hozzá, hogy ezt a jelenkor nagyvárosi esszenciájának is tekinthető helyzetet egyedi és feszültségteli módon írja színpadra. És ha arab éjszaka, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az Ezeregy éjszaka meséit, magát a mesélés aktusát, gesztusát sem. Persze ez is meg van csavarva egy kicsit. (Vagy nagyon. Vagy mégis kicsit. Nézőpont kérdése.) Meggondolnivaló evidencia, hogy a színházhoz (mint az „élethez”) elengedhetetlenül hozzátartozik az időbeliség. De hogyan mutathatók meg, hogyan rögzíthetők a művészet eszközeivel az időbeli párhuzamok? Na, például erre talált ki Roland Schimmelpfennig valami egészen eredeti, nem is csak egyszer használatos „technikát”. Ha idő, akkor tér is. De milyen tér? Hol a kinn és a benn? A szerző által fölkínált lehetőséget Czukor Balázs rendezőként gondolja, tágítja tovább: a rendelkezésére álló üvegfalú stúdiószínpadon.

A szereplők: Avass Attila, Fekete Linda, Alberti Zsófi, Kovács Gergely, Kelemen Zoltán, valamint Poppre Ádám, Lévai Tímea, Korponay Zsófi. Díszlet: Takács Lilla, Jelmez: Poppre Orsolya, Zene/effektek: Müller Péter, dramaturg: Khaled-Abdo Szaida. Rendezőasszisztens: Kovács Nóra. Ma este tehát premier: 19 órától, egy felvonásban, 70 percben.

Nem ez lesz az egyetlen Czukor Balázs-rendezés ebben az évadban: A gólyakalifa az eredeti tervektől eltérően ráadásul a bérletes kínálatba is belekerül; az idén mégsem rendez Szombathelyen Jeles András. (Ami nagy kár.) A gólyakalifa Babits Mihály talányos regénye a múlt századfordulóról, amelyből a rendező készíti el a színpadi változatot. Egy bizonyos gólyakalifa az Ezeregyéjszaka meséiben tűnik föl (már megint az Ezeregyéj): egy kalifa kíváncsiságból gólyává változtatja magát, aztán elfelejti a varázsszót, aminek a segítségével újra emberré lehetne. A mesében eljön a happy end. A Babits-hős Tábory Elemér sorsa talányosabb. Elemér kettős életet él. Ha „fekete Álma” nem árnyékolná be az ébrenlét óráit is, sikeres ember lehetne. A szorongató éjszakai álmok s az álmok emlékei azonban győznek a valóság fölött, eltömik az öröm forrásait, félelmetes hatalmukkal átrendezik, megváltoztatják Tábory Elemér belső világát. Álmában előbb egy asztalosinas életét éli, akivel kegyetlenül bánnak, aztán napidíjas pesti írnokként tengődik – nélkülözések, félelmek, szorongások között. Személyiségének melyik fele győz? Győzhet-e bármelyik?

Az „Ezeregyéj-széria” kedden megkezdődik.