Múltidéző - Szombathely a nemzetközi érdeklődés homlokterében

A trianoni békeszerződés szigorúan előírta, hogy a magyar hadsereg katonai ereje nem haladhatja meg a 35 ezer főt – beleértve a tisztiállományt és a pótkeret csapatait is. Szigorú szabályok írták elő a hadsereg tagozódását, a hadkiegészítést, a katonai kiképzést, a katonai iskolák, fegyverzet, lőszer, hadianyag-ellátást, szabályozták a katonai repülést. A Szövetségi Ellenőrző Bizottság teljhatalmat kapott mindezek ellenőrzésére. A magyar kormány kötelezte magát, hogy e bizottságnak rendelkezésére bocsátja mindazokat a felvilágosításokat, okmányokat, amelyeket a bizottság tagjai feladatuk ellátáshoz szükségesnek látnak. Abban az évben, vagyis 1925 nyarán bejelentés érkezett az ellenőrző bizottsághoz – mégpedig Szombathelyről, s az illető, aki a bejelentést tette, gyorsan és nyomtalanul el is tűnt –, hogy a magyar kormány a békeszerződésben előírtakat megszegi. Az írásbeli bizonyítékok Szombathelyen, a megyeházán megszerezhetők. A Népgondozó Hivatal leple alatt hadkiegészítő parancsnokság működik; a hadsereg szervezése tehát nem toborzás útján, hanem sorozással történik.A bejelentésre angol, francia, olasz tiszti különítmény érkezett Szombathelyre. Ismereteink szerint a főispán és az alispán ekkor éppen távol volt, ezért az őket rangban követő hivatalnokoknak kellett intézkedniük. Vidos Árpád főjegyző tiltakozott az akció ellen, önkényesnek minősítette, s kijelentette, hogy a kormány engedélye nélkül nem engedi be a bizottságot a megyeházára. Az antantbizottság kénytelen volt a kormányhoz fordulni, hogy érvényt szerezzen követelésének, amely szerintük az említett szerződésben benne foglaltatott. Megjelenésük híre futótűzként terjedt, és óriási izgalmat keltett városszerte. Még a környékbeli falvak népe is megmozdult, a mezőkön leállt a munka, és aki csak tehette, a megyeháza elé érkezett. Eközben a bizottság tagjai megpróbáltak behatolni a megyeházára, ám ez az erős ellenállás miatt nem sikerült.

A hat-hétezres tömegben „képviselve volt minden osztály”: tisztviselők, előkelő urak, egyszerű gyári munkások, aratásból hazaszaladt falusiak, vasutasok, postások, iparosok kemény hada vette körbe az egész megyeházát. A bizottság tagjai ekkorra már halálos félelemben szorongtak, hiába erősítették meg a karhatalmat, a helyzet egyre veszélyesebbé vált. Többször is megostromolták a kaput, a rendőrség azonban ellenállt. Végül is katonai erősítést hoztak, és legalább harmincórás kemény ellenállás után azok sorfala közt mentették ki az ellenőrző bizottság tagjait a megyeházáról. „Autót kértek. Nem akadt se kocsi, se autó, amely kivigye őket az állomásra. A tüntető nép végig kísérte őket az úton, az állomás előtt is kitartott mindaddig, míg a vonat el nem indult, s pillanatra sem hagyta nyugodni a missió tagjait.”

Szombathely népe megmutatta, hogy mi a magyar becsület – cikkeztek heteken át az újságok. Az ország és a becsületes világ szimpátiája felénk fordult. A külföldi demokratikus lapok még hónapok múltán is ezzel az eseménnyel foglalkoztak. (Csak zárójelben jegyezzük meg: többször szóba került már, hogy Szombathely híre évtizedekkel korábban eljutott a legtávolabbi földrészekre is. James Joyce világhírű regényében, az Ulyssesben is például. A főhős kijelenti, hogy neve ugyan Bloom, de korábban Virágnak hívták, és Szombathelyen született. Lehetséges, hogy James Joyce a szombathelyi események hírének hatása alatt állt 1921-22-ben, amikor a híres művét írta?)