Négy klubnak tagja a szupernagyi

– Amikor nyugdíjas lettem, az első időszak szörnyű volt – komolyodik el Erzsi, azaz Rimbauer Gézáné, aki amúgy mindig mosolygós. A hatvanas éveiben járó nagymamát nagyon régóta ismerem. Találkozásainkkor sokat mesél decemberben született kislány unokájáról, az életéről is.

– Amikor elértem a nyugdíjas kort, arra gondoltam: a tétlenséget nem nekem találták ki. Jó pár évet ráhúztam még. Vállalkozó voltam, megtehettem. Amikor viszont nyugdíjas lettem annak tudata nagyon megviselt. Hiányzott a munka, nem voltak céljai a napjaimnak, és nagyon hiányzott a társaság, az emberek közelsége is. Egy ideig el voltam keseredve, aztán ráébredtem arra, hogy nem szabad begubózni, kell keresni valamilyen elfoglaltságot. Ma már négy nyugdíjas klubnak vagyok a tagja.

Miért ilyen soknak? Erzsi szívesen elmagyarázza: mindegyikben jól érzi magát. Jó a társaság, ugyanakkor mindegyiktől valami mást kap. Az oladi klub például tavasszal és ősszel egy-egy ingyenes vacsorára hívja meg a tagjait, s bizony jó együtt beülni egy étterembe. Az Aranykorúaknál a sportolás ingyenes, tekézni is szívesen eljár, a Szív Klubban orvosok előadásait, okos tanácsait hallgathatja.

– Aktív nagymama vagyok, imádom a kisunokámat, segítek a lányoméknak ahol csak tudok, kertem is van, annak a művelése ugyancsak fontos számomra, azt sem hanyagolom el, s a ház körüli virágokat is szeretem gondozni. Az az elvem: jó beosztással mindenre jut ideje az embernek. A rokonokkal is tartom a kapcsolatot, de ugyanakkor mégis nagyon fontos a hasonló korosztályú emberekkel a találkozás, a beszélgetés, hiszen vannak olyan gondok, ami kizárólag a nyugdíjas generációt érinti.

Ha teheti, mindig kerékpárral jár a városban Rimbauer Gézáné. Fotó: Némethy Mária

Erzsi ha teheti kerékpározik, nem az autóját használja, szívesen főz, kísérletezik diétás ételek kitalálásával is, szép lakásában mindig van virág és tökéletes a rend.

– Semmilyen igényről nem szabad lemondani, minden napnak kell lennie valamilyen céljának, s jó érzés azt teljesíteni – hallom tőle.

Legutóbbi nagy élménye egy pécsi kirándulás. Vasutasok országos nyugdíjas találkozóját rendezték a baranyai megyeszékhelyen, ahova néhány nyugdíjas klubtársával jutott el Szombathelyről.

– Két napos volt a kirándulás, nagyon kedvezményes árat fizettünk érte és nagyon jó volt. Láthattuk a csodálatos Zsolnay negyedet, dottóval ismerkedtünk a várossal, szállodában laktunk, ahol vacsorát, svédasztalos reggelit, aztán ebédet, de még úticsomagot is kaptunk. Szóvel remek kikapcsolódás volt. Ha nem lennék klubtag, nem jutottam volna el oda mostanában.

Erzsi megemlíti: férfiak alig járnak a klubokba, csak úgy 25-30 százalékban, s kevés az egyedülálló. Megtudom tőle, hogy a tagsági díj nagyon alacsony.

Tehát a pénz nem lehet akadály, s jobb a klubban, mint otthon begubózva.