Nem hagyják ABBA a sárvári fúvósok

Hogy fér meg egymás mellett a komolyzene, a halászlé és a borkészítés? Hogy keressünk meg egy elveszett tagot a nagyvárosban, nyelvtudás nélkül? Több kérdésre is csak egy válasz van Sárváron: a helyi fúvószenekar, mely több mint hobbi, és több mint közösség. Máhr Tivadar társadalmi elnök beszélt büszkén „a Zenekarról”, ahogy Sárváron emlegetik őket. Most épp ABBA-ra készülnek.

- A napjainkban már sárvári kuriózumként emlegetett, jó hírű, Pernecker János alapította Sárvári Koncertfúvós-zenekar 1971 óta működik, és elmondható, hogy beágyazódott a vasi kisváros életébe - jelentette ki Máhr Tivadar, a fúvósok társadalmi elnöke. Az alapító, egyben a helyi zeneiskola igazgatója egészen 2005-ig vezette a napjainkra nagyhírű együttest, akik az első lépésektől kezdve a legnagyobb sikerekig a Nádasdy-várhoz kötődnek, a - helyszínét tekintve - világszerte kuriózumnak tartott Várfesztiválokon keresztül, melyek nyomán a zenekar kinyílott a világ felé is.

Generációk zenélnek együtt a Sárvári Koncertfúvósoknál, ami nem csak zenekar, közösség is  Fotó: Turbók Attila

Sárváron igazán már 1910-ben emlegették a helyi fúvósokat, Pernecker János csak tovább éltette a napjainkban már több mint 100 éves hagyományokat. A kezdeti lépéseket a várfalak közt megtevő együttes a zeneiskola akkori tíz-egynéhány tanulójából verbuválódott. Azóta kissé kinőtték magukat, nem csak létszámban, minőségben is, hiszen a koncert-fúvószenekari cím mellé 1986-ban a „Kiváló Együttes” címet is megkapták. Szervezetileg 2005-ben vették fel mai formájukat, amikor az alapító helyét Szélesi Attila karnagy vette át, aki összevonta az ifiket a „nagyokkal”.

- Elmondható, hogy napjainkban „a Zenekar”-ként emlegetett csoport sok összetevőből kovácsolódik - mondta Máhr Tivadar.

- Identitásképző és természetesen szakmai, zenei szerepe mellett kiváló közösségformáló erővel bír a zenekar, amely lehetőséget biztosít azoknak a helyieknek is, akik nem profi zenei pályafutásban gondolkodnak, de áldoznak arra, hogy a zenével foglalkozzanak - tette hozzá. Generációk találkoznak itt a próbateremben, van olyan, hogy nagyapa, apa, unoka játszik együtt, de az apa-fiú párosítás sem egyedi a sárváriaknál.

- A próbaterem azonban összekovácsolja a különböző embereket, akik aztán rendre kiállnak egymásért. Tudok mesélni a vasfüggöny korából is, amikor a nagyon idegen Münchenben elveszett egy idős tagunk, aki nyelvtudás nélkül egyszerűen besétált egy rendőrségre, ahol kézzel-lábbal elmagyarázta, kik azok a magyar fúvósok a távoli Bajorországban - mesélte nevetve Máhr Tivadar. Olyan is történt, hogy öt kezdő fiatalt egy hajnali sportverseny ígéretével állítottak ki reggel 6-kor a sportpálya szélére Szlovéniában, aztán hosszas várakozás után jöttek rá, hogy bizony nehéz az újoncok élete a zenekarban is. - Milánóban egyik tagunk bőröndje bánta a helyi maffia működését, aki kölcsöngatyában zenélte végig a vendégszereplést, és ezek csak felvillantott pillanatok a zenekar életéből - mondta az egyesület elnöke.

A legnagyobb cél pont ezt a fiatal, ám zeneileg profi csapatot összetartani, ami a vezetőjük szerint manapság nem kis dolog. - Amíg régen a zene és a sport jelentette a fiatalok elfoglaltságát, az most a virtuálisan és gyakorlatilag is kinyílt világ, mellyel nehéz versenyezni - tette hozzá. Pedig a trombitát letéve a fiúk kiváló halászlevet főznek, ha arra van szükség, és Mészáros Róbert ültetvényén elkészítették a „Rezesbanda” nevű bort is. - A zene nem olcsó siker, de szép hobbi, mely meghálálja a törődést, a ráfordított időt - mondta Máhr Tivadar.