A borzalom kora volt - A holokauszt napja a premontrei gimnáziumban

A patinás gimnázium díszterme zsúfolásig megtelt diákokkal tegnap a magyar holokauszt napján. Ezt az emlékező napot 2000-ben Pokorni Zoltán oktatási miniszterként javasolta megrendezni a középiskolákban. Azért éppen április 16-án, mert 1944-ben ezen a napon magyar területen – akkor az országhoz tartozott Kárpátalján – állították fel az első gettót.

A diákok nagy figyelemmel hallgatták a műsort, a megemlékezéseket. Először a premontrei rend idős apátja, dr. Horváth Lóránt Ödön hívta fel figyelmüket arra: ma is, benne is nagy kérdőjel él arról a borzasztó korszakról, s magának is felteszi a kérdést: hogyan történhetett meg mindaz a borzalom?

Arra, hogy voltak akik fel merték emelni a szavukat abban a korban is és bátran kiálltak embertársaikért, elsőként báró Apor Vilmos győri püspök nevét említette az apát, de később a műsorban elhangzott Márton Áron erdélyi, Kovács Sándor szombathelyi püspökök, valamint Raul Wallenberg, Schlachta Margit és Salkaházi Sára neve is.

Az auschwitzi koncentrációs táborban 90 napot túlélt, aztán munkatáborba került, ma Bécsben lakó Weiss András premontrei öregdiákként idézte fel a kort, a történteket.

– Az a kor rettenetes volt, de a premontrei gimnázium nyílt, barátságos iskolaként él mindmáig bennem, ahová az igazgató 1938-ban felvett. A Faludiba, az állami gimnáziumba nem kerülhettem volna be – emlékezett a 85 esztendős Weiss András.

Az auschwitzi koncentrációs tábort túlélt Weiss András premontrei öregdiákként idézte fel az átélt, borzalmas emlékeit csütörtökön (Fotó: Cseh Gábor)

Az akkor gyermekként ugyancsak Szombathelyen élt Görög Sándor professzor, akinek egész családja buzgó katolikus volt, mind odaveszett. Szülei, két- és félévvel idősebb nővére, szülei, nagyszülei. Őt a kőszegi missziós atyák befogadták, ott élte át a vészkorszakot. Hálával említette az ebben őt segítő Prugberger József főorvosra.

– Amikor túlélők már nem lesznek, kérlek benneteket, akkor is emlékezzetek meg arról, ami akkor történt – kérte a diákokat Görög Sándor professzor.

Szívszorítóan szép megemlékezést rendezett a gimnázium ezen a napon. A diákok vetített képeket láttak a magyar zsidók gettóba kényszerítéséről, elhurcolásáról, a koncentrációs táborokról, abban gyerekekről is. Közben versek segítségével idézték fel a kort.

Dr. Puskás Tivadar polgármester nem tudott résztvenni a városi megemlékezésén, levelét Véghné Busics Hilda igazgató olvasta fel. A polgármester, majd később beszédében az igazgatónő is felidézte: tavaly, a holokauszt 70. évfordulóján példa értékű módon emlékezett meg az áldozatokról a premontrei gimnázium és Szombathely. A gimnáziumban mind a 16 elhurcolt premontrei diák nevét emléktábla örökíti meg azóta. Az országban pedig egyedülálló módon délután három órakor zúgtak a keresztény templomok harangjai az áldozatokért.

– Igyekezzünk nem elfelejteni őket. Ők is vidám, derűs diákokként éltek ezek között a falak között egykor, akárcsak ti. Aztán egyik napról a másikra fel kellett adniuk minden álmukat – fogalmazta meg a gimnázium igazgatónője.

A megemlékezés résztvevői, akik között több premontrei öregdiák is ott volt, a gimnázium földszintjén lévő emléktábla koszorúzásával fejezték be a megemlékezést.