Állatok világnapja a Vasi Skanzenben

Az előzetes bejelentkezésekhez képest többen visszamondták a csütörtökre tervezett látogatást a borongós idő miatt, azonban így is szép számmal érkeztek az óvodások és a kisiskolások a skanzenbe.

Dr. Horváth Sándor muzeológus elmondta: sokkal többről van szó, mint az állatokkal való találkozás, ami persze önmagában is nagy élmény a gyerekeknek, de azt is  fontosnak tartják, hogy a természettől elszakadt embereket visszavezessék a régmúlt hagyományaihoz. A tavalyi évtől kezdve a program kibővült a mesemondással is, amit autentikus környezetben, istállólámpa fénye mellett hallgathatnak meg a gyerekek. Benedek Elek szeptember 30-ai születésnapja és az állatok világnapjának október 4-ei dátuma kiváló apropó arra, hogy az óvodások bepillanthassanak egy már nem létező varázslatos világba. Ezt a világot nekünk is alkalmunk volt megtapasztalni, amikor Horváth Sándor bevezetett minket a füstösházba, ahol a kilátogatók kedvéért be is fűtöttek a szervezők - nem a hideg, sokkal inkább a régmúlt felidézése okán. Itt a gyerekek a ropogó tűz pislákoló fényében diavetítésen vehettek részt, ahol aktuálisan főként állatos filmeket vetítenek a szervezők.

Ez a nap,  a mesék és állatok világán túl, a hagyományos állattartás eszközeinek megismerésére is remek alkalom volt. A Savaria Múzeum tárlatvezető múzeumpedagógusa, Tóth Róbert játékos formában mutatta be a népi állattartás és a pásztorkodás legfontosabb, Nyugat-Dunántúlra jellemző eszközeit. Tóth Róbert elárulta, hogy leginkább olyan tárgyakat  igyekezett kiválogatni, amiket meg lehet fogni és lehet használni is. Így került a főkolompos nyakába kolomp, valakire hám, és voltak, akiket pásztorbottal a lábuknál húztak ki a sorból. A bemutatót végignéző gyerekek láthatóan nagyon élvezték a játékot.

A Boglya együttes zenésze, Földesi János feladata volt az állattartással és a pásztorkodással kapcsolatos népi hangszerek bemutatása. Így előkerült a fűzfasíp, a népi furulya, a török síp és a citera is. A hangszerek bemutatását mindig valamilyen mese és dal is kísérte.

Földesi János elmondása szerint a népzene gyakorlatilag már csak ilyen formában jut el a gyerekekhez, akik, akárcsak 30 évvel ezelőtt, ma is nagyon fogékonyak a zenére. A muzsikus szerint az  egyetlen veszélyt az jelentheti, ha a gyerekeknek már nem mesélnek és énekelnek.

A tizenegyedik alakalommal megrendezett program már a kezdetektől fogva hatalmas siker, hiszen a bárányok, szamarak, kacsák mellett bocik, nyulak és egy üvegkaptárban méhek is várják a látogatókat, de mint Horváth Sándor elmondta, nemesebb céljaik vannak egy egyszerű állatsimogató programjánál. Már a falusi emberek is egyre távolabb kerülnek a természetes környezettől, és ha nem ismerjük a természetet, az következményekkel jár, fejtette ki a muzeológus. Félni kezdünk például az erdő neszeitől, hiszen ismeretlen marad számunkra, ezért is fontos, hogy már gyerekkorban visszavezessük az embereket a természetbe.

A játékos időutazás a Skanzenben pénteken folytatódik.