Csak anyagi érdek tartja össze a családot?

- 27 évi házasság után váltam el, s azt azonnal leszögezném: a két gyerekemhez én mindig is ragaszkodtam, ez a mai napig is így van hallom a Szombathelyen élő nyugdíjas Sümegi Elemértől, aki a gyerekeiről mindig felelősséggel gondoskodó apák közé tartozott. A fiam egyetemista volt, a lányom már túl volt a felsőfokú tanulmányain, dolgozott a váláskor. Anyagilag én voltam jobb helyzetben, így a fiam hozzám került, hogy be tudja fejezni az egyetemet. Külön szobája volt nálam. Ha hazajött, akkor tanult, de mivel én is tudok főzni, sütni, azt gondoltam, nagyon fontos tudomány ezt is átadni, majd ezzel is segítem az ő családi boldogulását. Mindkét gyerekem máig étkezni jár hozzám, a gondjaikat megosztják velem.

Sümegi Elemér elvált, de harmóniában él gyerekeivel. Szívesen kirándul, itt Budapesten van. Fotó: Sümegi család

Milyen családi problémákat lát maga körül Elemér?

-Több megkeseredett nyugdíjast ismerek, akikhez legfeljebb anyagi érdekből kötődnek a gyerekeik. Úgy gondolom, elsősorban a szülők hibája, hogy ez így alakult. A felnövekvő gyerekekkel nem úgy törődtek, foglalkoztak, ahogyan kellett volna. Önző módon önmagukra, vagy csak az anyagi javak előteremtésére gondoltak, tehát a saját igényeikre, vágyaikra koncentráltak. A gyerekeket meg vagy a tévé, vagy a számítógép nevelte fel úgy, hogy nem kaptak érzelmi támaszt a szülőktől. Ezért mély kapcsolat sem alakult ki köztük. Ennek a levét isszák most a nyugdíjas szülők. Sopánkodnak, siránkoznak, de magukba még mindig nem néznek. Ezt tragikusnak tartom.

Több rétege is van a kialakult családi helyzetnek, más gondokat is megfogalmaz a hatvanas évei legelején járó Sümegi Elemér.

- Nagyon rossz, hogy a másik végletben majomszeretettel veszik körül a gyerekeket. Minden óhajukat kielégítik, szülők, nagyszülők már-már versengenek ebben. A legfontosabb dolog, a munkára nevelés, ami régen a családban történt elsősorban, ma elmarad. Úgy nőnek fel gyerekek, hogy nincsen feladatuk. A fiúknál hajdan a katonaság sok mindent pótolt, fontos lépcsőfoka volt a felnőtté válásnak, de ma ez sincs. A fiatalok (is) óriási hajszában élnek a munkahelyükön, a napjaik viszont fejük tetejére fordultak, mert sokan éjjel is számítógépeznek. Ez a rohanó világ kaotikus élethelyzeteket alakít ki, amiben a szülőknek, nagyszülőknek kellene rendet teremtve segíteniük. Rajtuk is múlik, hogy ez az agresszívvé, lélektelenné váló világ ne szippantsa be a gyerekeiket. A kitartó munka, a szorgalom ma is ugyanolyan elengedhetetlen a jó fizetés eléréséért, mint volt bármikor. Aki egy tanfolyamot elvégez, az nem vetheti össze magát egy egyetemet végzettel. Pedig sok fiatal ezt teszi. Hamis képük van önmagukról, a világról, az igényeik viszont óriásiak. Ezért nagyon sok köztük a boldogtalan, elégedetlen, iránytű nélküli ember. Nem realisták. A realitásokat ismerő szülői, nagyszülői élettapasztalatnak kellene segíteni őket sok, sok beszélgetéssel. Ez fontos feladatuk kellene, hogy legyen.