Gyógytornász lesz az új borkirálynő

Amikor szőlős-boros múltjáról faggatom, mentegetőzni kezd, mondván: legfeljebb a dédszülei kővágóörsi szőlőjét tudja felmutatni. Aztán ahogy beszélgetni kezdünk, szép lassan kiderül, hogy Kőszeg új borkirálynőjének, a büki Patthy Krisztinának mégis csak van némi köze földhöz, szőlőhöz. Édesapja, Patthy Sándor például azzal írta be magát a vasi agrárium történetébe, hogy ő volt az ország első családi gazdálkodója, akinek az agrárminiszter annak idején személyesen hozta el Bükre - az ezt tanusító oklevelet. Krisztina bátyja meg egyenesen szakmabeli: Barna ugyanis egy szőlész-borász tanfolyamot is elvégzett.

Krisztina Kőszegen töltötte középiskolás éveit, és bár a Jurisich Miklós Gimnáziumban nem a borról szólt az élet, a szüreti rendezvényeken mindig részt vettek a diákok. Így a borkirálynőválasztásokon is. Igaz, akkor még Krisztina sem gondolta, hogy egyszer az ő fejére kerül a korona.

A büki lány érettségi után Zalaegerszegre került, ahol gyógytornásznak tanul. Barátai, ismerősei beszélték rá, hogy jelentkezzen borkirálynőnek.

A felkészülést az elméleti ismeretekkel kezdte: tanulmámyozta a magyarországi bovidékeket, a jellegzetes szőlőfajtákat és borokat, megtanulta a borkínálás szabályait, és azt is, hogy milyen ételhez milyen bor illik.
A verseny azonban a múlt hétvégi kőszegi szüreten megrendezett nyilvános fellépésen dőlt el. Mint minden évben, most is szőlővel, borral kapcsolatos tréfás feladatokat kellett megoldaniuk a jelentkezőknek. Krisztina a lopóval bánt a legügyesebben, nem véletlenül: édesapja segítségével előtti napokig gyakorolt otthon.

A borkirálynő-aspiránsoknak házi feladatuk is volt: egy borospoharat kellett felöltöztetniük. Krisztina ezt is ügyesen megoldotta: a vörösboros kelyhet rafiával tekerte körbe, szőlőlevéllel díszítette, a közepébe pedig egy gyertyát tett, mondván: így a borosgazdák a pincében is hasznát vehetik.

Krisztina nem tagadja: nagyon boldog volt, amikor a fejére került a borkirálynőt megillető korona. Az igazi hajtás azonban csak utána kezdődött. Krisztina a koronázás utáni órákat egy varrónőnél töltötte, hiszen alakjára kellett igazítani a borkirálynői ruhát. Másnap délelőtt fodrásznál volt, a koradélutáni felvonuláson pedig már teljes díszben, szép ruhában, gyönyörű frizurával mosolygott és integetett a hintóról.

Krisztina tisztában vele, hogy nehéz tanév előtt áll, hiszen ez az utolsó éve a főiskolán, szakdolgozatot kell írnia, és a szakmai gyakorlatokat is teljesítenie kell. Közben pedig kőszegi borkirálynőként is helyt kell állnia: a városi rendezvényeken ugyanúgy, mint azokon a településeken, ahova meghívást kap. Tegnap a lukácsházi szüreten mutatkozott be, ma pedig Mórra látogat a kőszegi Borbarát Hölgyek Egyesületével.

A borkirálynő félénken megjegyzi, annak ellenére, hogy főleg a félédes vörös borokat kedveli, már kőszegi kedvencei is vannak: a kékfrankos, a bírorkadarka és a blauburger. Krisztina ígéri: az elkövetkezendő esztendőben minden kőszegi gazda borait megkóstolja, annál is inkább, mert - akárcsak elődeinek - neki is ki kell választania a kedvenc kőszegi borát.