Erdőszéli gerendaházban kezdhetnek majd új életet

Bessenyey Gabriella és férje, Dániel nemrégiben vásárolta meg a házat az előző tulajdonosától, aki egy másik őrségi településre költözött. Gabriella azt mondja, régóta készültek arra a férjével, hogy valahol vidéken éljenek, és ugyan nem akarták felszámolni teljesen a fővárosi életüket, de sok időt szerettek volna máshol tölteni. Az Őrség egyébként is nagy szerelme mindkettőjüknek. Baranya megye, a Balaton-felvidék és az Őrség közül végül ez utóbbi lett a befutó. Több lábon állnak és nem arról szól a történet, hogy menekülnének Budapestről. Nincs mi elől. Szerettek volna viszont másfajta életet. Mindent kiélveztek, amit a főváros nekik adhatott. Mindent tudnak, ismernek ott. A nevezetességeket, a kirándulóhelyeket, a kulturális értékeket. Mobilak szeretnének lenni, de teljesen új egzisztenciát nem akarnak építeni. Ami nem jelenti azt, hogy valami vállalkozásba ne fognának az Őrségben is. Mostani budapesti cégükben lakásokat újítanak fel, bérbeadással foglalkoznak. De mivel nagyon szeretik az embereket, szeretnek főzni-sütni, vendéglátásban is gondolkoznak.

Nem vetik meg a kétkezi munkát, a házban, Szattán is, mindent saját kezűleg csináltak. A házat egyébként úgy találták, hogy regisztráltak a Vidéken újrakezdők közösségébe, majd a közösségi portálon meglátták a ház korábbi tulajdonosának a hirdetését. Megnézték, elolvasták, tetszett, megvették a házat. Már előző tulajdonosa is mástól vásárolta, és a faházat átalakította, a padló, a négy fal és a tető maradt csak. A csodálatos adottságú telken már akkor állt egy U alakú épület és a gerendaház. Meg persze ami jött a házzal: a csend, a friss levegő, a hatalmas platánok és a madárcsicsergés.

A kertvárosokban mindenki birtokol ötszáz négyzetméternyi kertet, körbetujázza, rövidre nyírja a gyepet, egy-két rózsatő, levendula, és kész – hogy a belvárosról ne is beszéljünk. De az Őrségben a fű között, még télen is rengeteg élet van. A többi évszakban pedig sokféleség mindenütt, a színek tarkasága, virágok, méhek, sün lakik a fa tövében, ott ahol nagy az avar. A városi ember gyerekének sokat kell utaznia ahhoz, hogy szedni tudjon egy csokor virágot. Itt viszont a házból kilépve három perc alatt az erdőben van, tíz perc alatt a víznél, de egy percet sem kell menni ahhoz, hogy a természetben legyünk, mert már a teraszon ülve annak részei lehetünk. Pirkadatkor megszólal az összes madár, a völgyben szálló párából pedig előtűnik néhány őz.

Építettek egy cserépkályhát, így télen is lakható a ház, és elkészítették a felső szintet is. Természetes anyagokat használtak, kövekből rakták ki például a zuhanyzót is. Gabrielláék is sok mindent megváltoztattak a házon, de ezek a módosítások inkább esztétikai jellegűek. Gabriella azt mondja, nagyon „müttyölős”, szeret mindent saját kezűleg készíteni, a függönytől kezdve a kis kiegészítőkig. Egy hétig csak a függönyöket varrta, meg a párnákat. A férje megcsinálta a fatárolót, lámpákat cseréltek. Azt gondolták, hogy a spotlámpák nem illenek a házhoz, ezért kicserélték porcelánlámpákra. Kívülről nem változott semmi. Amikor megvették, beköltöztek, és a saját igényeikhez, vágyaikhoz illő módon variálták a belső tereket. A gerendaház berendezése lehetővé teszi, hogy kemencében kenyér süljön majd, lehet akár joghurtot, vajat, sajtot készíteni, befőzni, aszalni. Gyógynövényeket is lehet gyűjteni, kóstolni, szárítani. Szeretik a házat. Nagyon sok munka van még előttük, de nagyon várják, hogy olyan legyen, amilyennek megálmodták.