A magyar Maginot-vonal maradványai

A Rákosi-korszak propagandistái által költött, az interneten újabban meg is hallgatható mozgalmi dallal hat és fél évtizede Jugoszlávia akkori vezetőjét igyekeztek lejáratni. Ő Josip Broz Tito, akit – miután országát nem volt hajlandó a Sztálin által diktált normáknak alávetni – a Kominform „kiátkozott”. Titót a múlt század 50-es éveinek magyar sajtójában is az imperializmus legádázabb ügynökeként emlegették, aki a szocialista világrendet fegyverrel akarja megdönteni.

„Közeli háborús veszélyt”, jugoszláv inváziót vizionálva 1951-ben az ország déli határvidékén meg is kezdték az Algyőtől az Őrségig húzódó, a köznyelvben „Rákosi-vonalnak” nevezett, hét megye területét érintő védelmi rendszer kiépítését. Az eredeti tervek szerint 223 védőkörletből álló stratégiai vonal 5444 erődelemet: bunkert, óvóhelyet, tüzelőállást, lövészárkot, figyelőpontot tartalmazott volna. Az építkezés költségei elementárisak voltak. Az ötvenes években egy átlag magyar dolgozó éves munkabére nem érte el a tízezer forintot, ugyanakkor a védelmi vonal beruházására évente 8-10 milliárdot, az ország akkori éves költségvetésének ötödét fordították. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után változott a politika, fokozatosan normalizálódtak a magyar-jugoszláv kapcsolatok. Államközi kereskedelmi egyezmény született, sor került a nagykövetek cseréjére. Ezzel párhuzamosan a politikai pszichózis szülte védelmi rendszer feleslegessé vált. Amikor a munkálatokat 1955 tavaszán végleg leállították, az eredetileg tervezett objektumoknak alig háromnegyede volt készen. A déli határszakaszt követő, több mint 600 km hosszúságú „magyar Maginot-vonal” építményei az elmúlt évtizedek során jórészt elenyésztek. A gazdátlanul maradt építmények mozdítható anyagait, sok millió téglát, a beton- és vaselemeket a lakosság elhordta. Egy évtizede a Hadtörténelmi Intézet – azzal a nem titkolt céllal, hogy a hajdani erődrendszert turisztikai látványossággá kell fejleszteni – hozzáfogott a még fellelhető objektumok feltárásához. Vas megyében Velemér és Magyarszombatfa határában a helyszíni bejárás azonosította az egykori a futóárkokat. Az Őriszentpéterről Bajánsenyére vezető országút mellett pedig napjainkban is látható a politikai voluntarizmus mementója: egy omladozó parancsnoki vasbeton bunker – illetve már csak a bunker bozóttal benőtt maradványai.