Tudunk-e boldog idősek lenni? Rajtunk is múlik

Ilona maga is húsz éve nyugdíjas már, de a mai napig tele van az előjegyzési naptára. Aktív éveiben tanított, intézményvezetői beosztásban dolgozott, nyugdíjasként a családsegítés, a tanácsadás áll a munkája középpontjában. Sokat utazik, előadásokat tart, mindenhol azt keresi, hol tudna segíteni. Szerencsésnek tudhatja magát, hiszen a szakmai tudására nyugdíjazása után is sokan számítanak, munkakapcsolatait is jórészt sikerült fenntartania

– Az a tapasztalatom, hogy az emberek egy része, amikor nyugdíjba megy, azt mondja magának: de jó egy kicsit pihenni! Aztán szépen benne is maradnak a pihenés állapotában. Sokan elhagyják magukat, és ha még ráadásul egyedül is van valaki, többet tud gondolkodni a negatív dolgokon, és könnyen belesüllyed az önsajnálatba.

Ezzel szemben a pszichológusnő receptje: már a nyugdíjazás előtt érdemes felkészülni és meghatározni a céljainkat. Mint a pályaválasztásnál: mi leszek, ha nyugdíjas leszek? Természetesen a döntést sok minden befolyásolja az egészségi állapottól a végzettségig. Nem kell okvetlenül azt folytatni, amit addig végzett az ember. Lehet, hogy valaki a természetjárásra tud majd ezután több időt fordítani, más a kertészkedésben tud kiteljesedni a nyugdíjas éveiben. Fontos, hogy az ember megtalálja azokat a tevékenységi formákat, amelyek jó érzéssel töltik el. Számos nyugdíjas számára örömszerző az önkéntes munka, például sok idős nő vállal lelkisegély-szolgálatot. De a nyugdíjas-szövetkezetek munkalehetőségeket is kínálnak. Ebben a korban már nem kell teljes munkaidőben dolgozni, választhatunk négyórás vagy heti egy-két napos elfoglaltságot. Fontos a rendszeres tevékenység, hogy ne folyjanak össze a napok, legyen értelme odafi gyelni magunkra, szépen felöltözni, elmenni fodrászhoz. Ugyanígy fontos megtartani a kapcsolatokat, vagy ha korábban nem voltak, újakat keresni. Eljárni idősek klubjába, tornára, ahol mód van új ismeretségeket kötni.

– Amikor már felütik a fejüket a kisebb-nagyobb betegségek, még fontosabb odafi gyelni a rendszeres, egészséges étkezésre. De nemcsak a testünket, hanem a szellemünket is feltétlenül karban kell tartanunk – vallja az örökifjú pszichológus. – Gondoljunk csak a sínekre: amelyiken nem jár vonat, az biztosan berozsdásodik, amelyiken pedig forgalom van, az csillog. Így van ez az idegpályáinkkal is. Nyilván egyszer mindenkinél elindul a leépülés, de nem mindegy, hogy mikor. Az időskori demenciát is késleltetni lehet, ha az ember sok szellemi tevékenységet végez. Működtessük az idegpályáinkat rejtvényfejtéssel, olvasással, bármivel, ami gondolkodásra késztet. Ha még ráadásul nyitottak is vagyunk az újra, hajlandók vagyunk tanulni, sokáig képesek leszünk gondolkodni és alkotni a magunk és a családunk örömére.