Ítélet született a hírhedt „zalai Ál-Jézus” ügyében: 23 cselekményben mondták ki bűnösnek

A Zalaegerszegi Járásbíróság 2024. október 30-án nem jogerősen 6 év börtönre ítélte azt a férfit, aki magát „gyógyító és lelket mentő mesternek” feltüntetve csalt ki milliókat emberektől - számolt be róla a zaol.hu. Az ítéletről dr. Bartalné Mentes Judit, a Zalaegerszegi Törvényszék szóvivője tájékoztatta a Zala Hírlapot. A bírósági tárgyalássorozatot hosszas nyomozási előkészület előzte meg, a bíróság hat pontban foglalta össze a bizonyítást nyert részleteket. A szexuális szolgáltatások követelése nem nyert bizonyítást.

Az alábbiakban az ítéletről szóló közleményt adjuk közre.

A vádlott évtizedeken keresztül spirituális, energiával gyógyító mesternek adta ki magát. „Betegeit, tanítványait” csoportos foglalkozásokon és egyénileg is fogadta. „Tanításai” során a feltétel nélküli szeretetről, Istenről, a Megváltóról, a földi hívságok levetkőzéséről, az anyagi javak megvetéséről, a testi és lelki megtisztulásról, a szerénységről, az odaadásról és a mások iránti önzetlen áldozatról, a testiséget jelentő vágyak távoltartásáról beszélt. „Követői” a pénzügyekhez nem értő, az anyagi javakat megvető embernek ismerték meg.

A személye köré csoportosuló – jellemzően gyógyításra, lelki útmutatásra vágyó – emberekkel országszerte különböző helyszíneken találkozott, így például Zalaegerszegen, Böhönyén, Nagykanizsán, Pécsett és Budapesten is. A férfi magát Jézus inkarnációjának tüntette fel, látogatói bizalmába férkőzött, érzelmi függőséget teremtett velük, majd tanításaival befolyásolni kezdte életvitelüket, pár- és pályaválasztásukat, továbbá pénzügyi döntéseiket. Követőit – nemes és önzetlen indokokra hivatkozva – arra buzdította, hogy az általa megjelölt jótékony vagy a saját életét előbbre vivő célokra különböző összegeket adjanak, a pénzt azonban saját luxus életvitelének finanszírozására fordította.

A sértettek egy része végig hitt a vádlott küldetésében, többen viszont megkérdőjelezték tevékenységét, de nem tudtak kitörni a befolyása alól, mert a férfi azzal fenyegette meg őket, hogy aki „elárulja” őt, az megbetegszik.

A vádlott 1996-ban ismerkedett meg egy Libanonban élő magyar származású, jómódú doktornővel, akivel hamarosan bizalmas viszonyba került. A sértettet elvarázsolta a férfi tevékenysége és tanításai, ezért bőkezűen támogatta őt (nyaralás, drágakövek, ékszerek, cipők, órák ajándékozása). 2012 tavaszán a vádlott felvetette a sértettnek, hogy fektessen be egy zalai falusi ingatlanba. A nő – miután a férfi kihasználta naivitását és a magyar jogszabályok ismeretének hiányát – meghatalmazta a vádlottat, hogy a nevében intézhesse az ingatlanügyletet, s ezen felül átadott a részére 6700 eurót (akkori átlagárfolyam szerint 1.968.170 forint). Ennek az átadásnak szemtanúi is voltak. 2013 januárjában a férfi azonban az ingatlant nem a sértett, hanem a saját részére vásárolta meg, ami a nő előtt 2018-ig titokban maradt. A vádlott még ebben az évben ismét anyagi segítségért fordult a sértetthez: 40.000 eurót (akkori átlagárfolyam szerint 11.377.600 forint) kért egy titokzatos „jó célra”. A nő átutalta a kért összeget a férfi egyik hívének bankszámlájára, aki felvette és a „mesternek” adta. A vádlott pedig arról tájékoztatta a sértettet, hogy ebből Cipruson akarja beindítani gyógyító-tanító tevékenységét, s ennek sikere után adja vissza a kölcsönt. Ténylegesen azonban a vádlottnak erre reális lehetősége nem volt, csupán a pénz megszerzése volt a célja.

2016 tavaszán a vádlott ismét pénzügyi segítséget kért a sértettől. A férfinak tudomása volt a nő 420.000 forintot érő, 21 karátos aranyból készült medálos nyakláncáról. A vádlott ezt úgy szerezte meg, hogy azzal hitegette a sértettet, hogy az eladásukból származó összeget gyermekek táboroztatására fogja fordítani. Ez azonban ténylegesen nem szerepelt a tervei között, a nő fia által neki elhozott ékszerből szerzett pénzt saját megélhetésére fordította.

Fentiekkel a vádlott összesen 13.765.770 forint kár okozott, amely nem térült meg.

Egy másik sértett 2004-től vett részt a vádlott által tartott gyógyításokon, foglalkozásokon. 2014. évre kialakult bizalmas kapcsolatuk miatt a nő feltétel nélkül elfogadta a vádlott által hirdetett tanokat. A sértett még ebben az évben eladta az édesapjától örökölt ingatlanát, amelyből készpénzre tett szert. Ezt a férfi is megtudta és rávette a nőt, hogy ebből jótékony célra adományozzon. 2014 novembere és decembere között a sértett összesen 5 millió forintot adott át a vádlottnak abban a hiszemben, hogy a férfi azt gyermektáboroztatásra fordítja. A vádlott azonban az átvett pénzt saját kiadásaira költötte el, 5.000.000 forint kárt okozva, amely nem térült meg.

A férfi 2003-ban egy egész családot behálózott, akik rendszeresen részt vettek a vádlott foglalkozásain, s hamarosan bizalmi viszonyba is kerültek vele. Ennek eredményeként több ingatlanukat is a férfi rendelkezésére bocsátották a foglalkozások helyszíneként, továbbá jótékony célokra adományokat is átadtak a vádlottnak, sőt esetenként bevásároltak neki és még a nyaralását is finanszírozták. 2015-ben a vádlott azzal kereste meg az édesanyát, hogy nincs otthona, szeretne egy nyugalmas helyet majd idős korára, s ezért anyagi segítségre lenne szüksége. Némi győzködés után a sértett 2015 júliusában 10 millió forintot adott át a férfinak ingatlanvásárlás céljára. A vádlottnak azonban ebben az időszakban összesen 7 ingatlan képezte a tulajdonát. Az átvett pénzből végül még egy házat vásárolt, a jogi ügylet hátterét és valódi lényegét át nem látó nevelt lánya közreműködésével, aki maga is tett hozzá a vételárhoz 2 millió forintot. Az okozott 10.000.000 forint kár végül az ingatlan tulajdonjogának a sértettre történt átruházásával megtérült, mivel a nevelt lány – tudva, hogy az ingatlan jelentős részét a sértett finanszírozta – így ítélte helyesnek.

A vádlott többször is adománygyűjtést kezdeményezett a közösségében konkrét, rászoruló személyek javára, ám a pénz nem, vagy nem teljes egészében jutott el hozzájuk. A gyűjtést minden esetben a vádlott koordinálta, őt megkerülve nem lehetett gyűjteni, s az átadást is mindig ő bonyolította. A vádlott 17 sértettnek (akik jellemzően 2.000-20.000 forint közötti összegeket adományoztak), 3 alkalommal, összesen 344.000 forint kárt okozott.

Egy sértett a családjával együtt már 2003-ban megismerkedett a vádlottal. Tanításainak hatására erkölcsi kötelességének tartotta, hogy nehéz körülmények között élő személyeket anyagilag is támogasson. A vádlott 2010-ben azzal kereste meg a férfit, hogy tudomása van egy olyan személyről, akit támogathatna. A férfi – havi rendszerességgel – kezdetben 60.000, majd 100.000 forintot adott át e célból a vádlottnak, még azt követően is, miután a „tanító” közölte vele, hogy a támogatott elhunyt. 2017 szeptembere és 2018 májusa között a vádlott 900.000 forintot csalt ki így a férfitól, amit nem adott tovább a rászorultaknak, hanem saját megélhetésére fordította.

Az egyik sértett nő hosszú időn keresztül rendszeresen látogatta a vádlott foglalkozásait, amelyekért jelentős összegeket is fizetett. 2018 nyarán azonban több sértett tudomására jutott, hogy a vádlott kihasználta a köréje csoportosuló embereket, s ennek érdekében megpróbálták anyagilag elszámoltatni a férfit.

2019. májusban a sértett nő (aki időközben elhunyt) és egy férfi ismerőse megpróbálták személyesen felvenni a kapcsolatot a vádlottal a lakóhelyén. A „mester” nem volt otthon, amikor azonban megérkezett észrevette az autóban ülő kísérőt és szidalmazni kezdte, rángatta az kocsi ajtaját, ütlegelte az autót és fenyegette. A férfi ijedtében belülről bezárta a gépkocsit, majd hívta a segélyhívót. Időközben a vádlott felhagyott a cselekménnyel és elhagyta a helyszínt. A tárgyaláson a vádlott a hangoskodást elismerte, de az erőszakos fellépést tagadta.

Az ügy bírósági szakaszáról és az ítéletről szóló teljes cikket a zaol.hu-n olvashatják!