2017.10.09. 11:00
Kopcsándi Dzsenifer: „Néha még mindig fájnak a hangok”
A kávézóban lejjebb csavarják a rádiót, amikor szólok, hogy Dzseni hallássérült. Nem kell elmondanom, hogy azért, mert a háttérzajt is felerősíti az implantátum. Előzékenyek és figyelmesek velünk. Észreveszem magamon, hogy szélesebben artikulálok.
- Igen, korábban szájról olvastam – kezdi Kopcsándi Dzsenifer, amikor arról kérdezem, hogyan volt képes hosszú éveken át kapcsolatot tartani a külvilággal. – Egyébként ép hallással születtem, a gondok csak később kezdődtek.
Hároméves korában egyik napról a másikra veszítette el a hallását a fiatal lány. Arra emlékszik, hogy fogalma sincs, miért látja úgy, hogy a szülei ordítva beszélnek, ha ránéznek. Semmit nem értett, csak azt látta, hogy mozog a szájuk. Orvostól orvosig jártak, de a fül-orr-gégészek semmit nem találtak. Szervi problémája nem volt, így hát hallókészüléket kapott, és kezdődött a nehéz iskolás élet, előbb a Szombathelyi Waldorfban, aztán a Nyitra utcai két tannyelvűben. Édesanyja rengeteget foglalkozott lányával, aki kiváló tanulmányi eredménnyel ment tovább a premontrei gimnáziumba. A suliban sokat csúfolták, nem igazán voltak barátai, sokat volt egyedül, de – elmondása szerint – a gimnáziumi évek sokkal jobban alakultak. Megismerkedett Bogáth Flórával, akivel azóta elválaszthatatlan jó barátnők.
Tizenöt évesen újra végigjárta az orvosokat, de félt egy esetleges műtéttől, ezért új hallókészüléket választottak neki, így sajnálatos módon addigra sokat romlott a hallása. Úgy döntött, el kell fogadnia, hogy ezen már semmi nem változtat. A világ zajos volt, az emberek nem értették meg, azt mondja, szüksége van a csendre, mint más embereknek a hallásra, hiszen számára fontos, hogy időnként csak a csend legyen és a saját gondolatai.
A csend nekem sokat ad, egy megmagyarázhatatlan kapcsot, feltölt, ellazít, megnyugtat. Időnként sok fájdalmat kaptam az emberektől, de ez kellett ahhoz, hogy most az legyek, aki vagyok. A húszéves lány felidéz egy szomorú emléket, úgy véli, azért vesztette el a hallását, mert nem akarta hallani szülei veszekedését. Olyankor fülére szorított tenyérrel gubbasztott, és azt hajtogatta: nem akarok hallani.
Amikor megcsörren a telefonja, a készüléket a fején lévő mágneskoronghoz tartja, hiszen az implantátummal hall és nem a fülével, de azt mondja, erről beszéljünk később, mert muszáj megosztania velem egy történetet Tóth Gabiról. – Tudod, mielőtt rászántam volna magam a műtétre, el akartam menni. Igen. A nagy találkozás mindent megváltoztatott, ahogy Dzseni fogalmaz, Gabi úgy ölelte át, mintha az egész világ őt tartaná karjában. Összeszedte minden erejét, és kimászott a gödörből. Leveleznek, hívják egymást, hihetetlen kedvesség és energia sugárzik az énekesnőből. Figyeli Dzseni sorsát, mindig tudni akarja, mi van a lány fülével. A törékeny lány azt mondja, nem tud elégszer hálás lenni Neki.
Dzseni egy évvel ezelőtt a videómegosztón látott egy új műtéti eljárást és úgy döntött, itt az idő, döntenie kell! Húsz százalékot hallott akkor a világból mindkét fülére. Zenei menedzser akar lenni, szüksége van a hangokra, talán az implantátum lehetőséget ad arra, hogy új életet kezdjen. Édesanyja első házasságából két testvére van, egy nővére és egy bátyja, ezúttal nővére telefonált helyette. Egy hónap múlva érték csak el dr. Gerlinger Imre pécsi fül-orr-gégész professzort, aki egy éve októberben megműtötte.
Rengeteg vizsgálatot végeztek el Dzsenin, de végül bejutott a műtőbe. Előtte még levelet váltott Gabival, az énekesnő erősítő szívecskéket küldött neki az okostelefonjára, így könnyebb volt nekivágni a harcnak. Azt írta neki, hogy ő egy csodálatos ember, nem adhatja fel, és mihelyt túl van a beavatkozáson, hívja őt fel, mert énekelni akar valami szépet, csak neki. A négyórás operáció során a lány füle mögött tizenöt centis vágást ejtettek, behelyezték a körte alakú implantátumot, amelyhez kívül, a hajas fejbőrön keresztül illeszkedik a mágneskorong, azt egy vékony vezetékkel lehet a ruhához illeszteni, nehogy lecsússzon, vagy elvesszen. Megtudom, ez az eljárás mindenkinek jár, akinek 50 százalék alatti a hallása. Ha a beteg ennél jobban hall, akkor az egészségbiztosítás nem finanszírozza azt, úgy nyolcmillió forintot kell kifizetnie a páciensnek. Dzseni megfogja a kezem és az ujjamat a füle mögé szorítja.
– Érzed? Itt van, ez a búb az! – mondja nevetve. – Már nem a fülemmel hallok, hanem az implantátummal. A műtét utáni hónap kegyetlen volt. Szédült és levert volt, rettenetes érzés, hogy a bal fülére teljesen süket lett. Az eddigi 20 %százalékost felváltotta egy jóval magasabb százalékú hallás, amit a készülék biztosít. Az érettségi előtt álló lány megszenvedett a lábadozás során a tanulással, de így is maturált.
A készülékhez tartozik egy eszköz, akár egy kis diktafon, azzal tudja állítani a hang erősségét. A körte alakú hallókészülékben ugyanis belül is mágnes van, szilikonszerű kocsonyás anyagban, meg elektródák és egy ostor alakú szálat raktak a fül csigái közé. Nehezen értem, de a neten megnézzük, erre is jó a telefon. – Egy idő után kinyílt a világ! Zenét persze csak a jobbal tudok hallgatni, hiába helyezek el fülhallgatót a fülemben, az implantátum külső egységéhez meg mégsem tarthatom, de így is megérte. Már nem 20 százalékos a hallása, hanem 40, és nem 80-120 decibel, hanem 30-50 közötti, de ez természetesen még rengeteget fog változni.
Jövőbeli terveiről beszélgetünk. A zenei menedzselést Budapesten tanulja majd egy rocksuliban, most is ez ügyben utazik a fővárosba, mert csapatot akar építeni. Egy saját bandát verbuvál, amit elindíthat a hírnév felé vezető úton. A jelnyelvet is el akarja sajátítani, nemsokára ez a képzés is elindul. Sőt, azt meséli, a helyi televízióban műsora lesz! Még nem tudja, mikor indul, de alig várja, hogy elkezdődjön.
– Megnyílt a világ. Jobban vagyok, az emberek pedig elfogadóbbak. De tudod, van, amikor fájnak a hangok. Nem bírom a csörömpölést például, és ha repülni volna kedvem, a fémkapunál fel kell mutatnom a kártyám, mert besípolok! Elmondja, gyakran érzi úgy, mintha áramütés érné, például amikor fém tárgyakhoz nyúl.
- Azt mondom, minden úgy jó, ahogy van. 4 évesen, ha lett volna implantátumom, nem biztos, hogy értékelni tudnám, ahogy most van. Mert most tudom értékelni. Nézd, én megtapasztaltam, milyen 20 százalék alatt hallani, aztán meg azt, milyen, amikor semmit nem hallasz, alig várom, hogy minél többet felfoghassak a világból! Megkérdezem, milyen hang okozta a legnagyobb örömöt számára, azonnal rávágja, hogy a zene.
Cochleáris implantátum: egy olyan műtéti eljárás, amellyel a súlyos nagyothallók és siketek hallásjavítását szolgálja. A cochleáris implantátum a belső fülbe ültetett elektróda és az ehhez kapcsolódó, szintén beültetett jelfogó/dekóder egység; Az ép hallású embernél a hanghullámokat a belső fül egyik szerve, a csigában (görög: cochlea) található szőrsejtek alakítják elektromos impulzusokká. Ezeket az impulzusokat a hallóidegek veszik fel, majd továbbítják az agy felé.
A siketek és súlyos nagyothallók nagy részénél az okozza a problémát, hogy a szőrsejtek nem működnek. Ezekben az esetekben segíthet a CI azzal, hogy átveszi a szőrsejtek funkcióját, és elektromos impulzusokat továbbít a hallóidegek felé. Az elektróda által keltett elektromos impulzusokat az idegsejtek érzékelik, és az agyba továbbítják, hallásérzetet keltve.
https://www.facebook.com/MACIEgyesulet/photos/a.160671457323064.35483.115541688502708/982161401840728/?type=3&theater