Korszerűbb oktatásért, a tananyag átszervezéséért tüntetnének a diákok

Ismét tüntetést szerveznek a középiskolások a rájuk zúduló tananyagmennyiség és a számukra haszontalan tudás csökkentése érdekében. Szeretnék, ha az oktatás a később is hasznosítható tudásanyagra koncentrálna, fontos ismereteket adna tovább. A lexikális tudás számonkérése mellett elmarad az összefüggések fontossága: gondolkodni nem, csak magolni tanulnak a diákok. Ennek kapcsán kérdeztük az ELTE SEK egyetemistáit, egyetemi oktatóit, mennyire érzik hasznosnak a középiskolából hozott tudást egy-egy szakon.

Balogh Attilát és Reményi Martint az aulában érjük – előbbi már nyugodtan, utóbbi teljes vizsgadrukkal görnyed az asztal fölött. Ők úgy tapasztalták, a középiskolából hozott tudás nagyon kis részét képezi annak, amivel könnyű lenne az elindulás. A fakultáció viszont sokat segít, hiszen specifikusabb ismereteket nyújt.

A szakirányos középiskolai végzettség sem számít túl nagy előnynek, mondja Jánny Steve, aki bár pénzügyi középiskolában tanult, most a gépészmérnök szak duális képzésében vesz részt. Gépipariból érkező szaktársai ugyanazokat a hiányokat tapasztalták. Biztatja a középiskolásokat: talán az összefogás segíthet. Nagy tömegek már nem először hoznának változást a világban.

Benéztünk a Természettudományi Kar labirintusszerű folyosóira is, ahol sokan a legmélyebbnél is mélyebbre bújtak jegyzeteikbe. Vizsgaidőszak van – érthető. Kardos Laura, Rozs Dorina és Mátyás Richárd is vizsgára vártak. Ilyenkor már talán felesleges kapkodni: amit eddig nem tanultak meg, azt nem most fogják pótolni. Laura kissé szkeptikus a tüntetéssel kapcsolatban, hiszen a korábbi évek akciói, például a kockás inges tüntetés, nem értek el látványos sikereket. Neki egyébként, meséli, nincsenek jó emlékei a középiskoláról. Éjszakába nyúló házifeladat-írásra emlékszik, pedig a tananyag megtanulásával még sehol sem tartott. Ettől függetlenül szerinte félő, hogy az anyagmennyiség nem nagyon fog csökkenni: ő is több tárgyat tanult emelt szinten a szimpla órán, holott nem is lett volna rá szüksége. Itt az egyetemen viszont hiányossága volt sok másból – ami ismétlés kellett volna, hogy legyen, az mind új információ volt.

Richárd és Dorina úgy véli, hogy bár a fakultáció hasznos a többlettudás elsajátításához, de így meg előfordult, hogy akár kilenc óra is jutott egy napra, ami a délutáni, esti készüléssel együtt már nagyon megterhelő volt.

Végül megkérdeztük dr. Gadányi Péter egyetemi oktatót, aki középiskolában is tanít, így saját bőrén tapasztalja, hogy mennyire túl vannak terhelve a diákok. Nagyon sok lexikális tudást kell magukba szívniuk, az összefüggések átlátása viszont háttérbe szorul – erre már nem marad energiájuk. Ő a Földet próbálja megszerettetni diákjaival: megismerés, megkedvelés és védelem – ez a három legfontosabb fogalom számára.

Az egyetemhez érve pedig nagy probléma a hallgatók felzárkóztatása. Földrajz szakon bevezettek ehhez egy földrajzi „kritériumtárgyat” is, amely a középiskolai tudásra épül. Aki itt nem veszi az akadályt, annak még egy tantárgyat teljesítenie kell a képzés folytatásához.

Talán jobb lenne már középiskolában kiválasztani, hogy mit tanuljunk? De képes az ember ennyi idősen racionálisan gondolkozni a jövőjéről? Mi lesz, ha rosszul döntünk? Ezt nem kezdhetjük elölről. De akkor mi legyen? A megkérdezettek valamennyien egyetértenek abban, hogy bármilyen változásra most már csak az oktatási rendszer teljes újragondolásával van esély.