VII. Nemzetközi Malacfesztivál: Hétvégi malacságok Pusztacsóban

A falu érdekében tett összefogásról beszélt Kollarits Kornél polgármester, amikor köszöntötte a résztvevőket, emlékeztetve arra, hogy ezt minden évben újra el lehet mondani, és ezért büszke mindenkire, aki hozzátesz a rendezvényhez a maga erejéből. A vendégek között volt a Kőszeg testvérvárosából, Szencről és Halásziból érkezett csapat, először sütöttek itt malacot a szelesteiek és a kemenesmihályfaiak. Ágh Péter országgyűlési képviselő azt a kérdést tette fel az ünnepi beszédében, hogy vajon mi hozta ide az embereket. A válasz egyetlen szó: az életszeretet. Az, hogy szeretünk jókat enni és inni, és ezt nem egyedül, hanem közösségben akarjuk megélni. Pusztacsó jó terep ehhez a malacfesztivállal. Harsányi Zsolt a Kőszeg és Vidéke Ipartestület részéről átadott a színpadon a polgármesternek egy pólót, amit minden malacot sütő csapat aláírt.

Szárnyas Jánossal, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének elnökével – ahogy ő mondja – egyszerű aktivistaként találkozunk itt a szülőföldjén, ők kezdték el a malacfesztivál hét éve a polgármesterrel, és most már benne van a fél falu. – 150 ember lakik itt, ebből legalább ötvenen dolgoznak a fesztiválon, körülbelül harmincan meg sütnek, jó kis közösség van – mondja –, egy kistelepülés egy számára nagy rendezvényt csak így tud megvalósítani.

Pócza Zoltán, a kőszegi Jurisics- vár Művelődési Központ és Várszínház igazgatója a malacfesztiválon műsorvezető és zsűritag. – Itt valamilyen szinten mindenki mindenkinek a barátja. Ugyanezek az emberek vannak a lukácsházi böllérversenyen, a kőszegi Ostromnapokon, az Orsolya-napon, a pálinkafesztiválon. Most én segítek nekik, legközelebb ők segítenek nekem. Számíthatunk egymásra – halljuk tőle. A zsűrizésről elmondja: Nagyon nehéz dolguk van, mert hogy lehet megítélni 12 sült malacot: fi nom, fi nomabb és legfi nomabb? Két zsűri dolgozik, az egyik ötször látogatja meg a nap folyamán a csapatokat, és a következő szempontokat veszi fi gyelembe: a malacok szakszerű folyamatos sütése, esztétika, a csapat egységes megjelenése, a társak együttműködése, a környezetük rendben tartása, tisztasága, viselkedés. Ezek a zsűritagok vesznek mintát a sült malacokból, és a másik zsűri kóstolja a darabokat végig, nem tudván, melyik kié. Hatszor tíz pontot lehet kapni a sültre összesen.

Végigjárva a tűzhelyeket, látjuk, hogy nem könnyű sütni – pedig jó előre bepácolták a malacokat –, mert sok eső volt, a fa nedves, füstöl a tűz, nagy a szél. Parázson, tartós melegen lehetne jól sütni, egyes csapatok azzal próbálkoznak, hogy alufóliával borítják a malacot. Van, aki már megégette, többen szélfogót tettek elé, de épp látunk egyet, amint fellöki a szél. Előny, hogy idén nincs por, túl meleg. A nyársak forognak, nézzük a plakátot, amin szárnyas malac zúz be a képbe, a tervező Trifusz Péter természetesen nemcsak a fesztivál ötletgazdájának nevére gondolt, hanem Weöres Sándor költeményére is, csak Pusztacsóban az étvágy „igéz Harsányi Zsolt a csapatok aláírásával ellátott mezt ad át Kollarits Kornélnak, mellette Ágh Péter szárnyat a malacnak”.