Kérdésekre keresik a választ: honnan jövök, hová megyek?

– Isten mindenkit üdvözíteni akar – kezdte Merkli Ferenc plébános. Arról beszélt, hogy az első ezer év idealista megközelítésben hozta el a kereszténységet az embereknek: ez azt jelentette, hogy a földi létet siralomvölgynek tekintették a paradicsomhoz képest. – Ez a kép él még egyes egyházakban – tette hozzá. Aztán a második évezred már más szemléletet hozott, egyfajta realizmust. – Azt, hogy vegyük komolyan ezt a világot is, hiszen egy életed van. A huszadik század végére pedig átestünk a ló másik oldalára, csak a földi élettel foglalkozik az ember – mondta a plébános. Valahogy a kettőt egyensúlyba kellene hozni. – Isten akarja az üdvösségünket. Fontos ez a világ, de a mi hazánk a mennyben van – mondta még Merkli Ferenc.

– Izgalmas kérdés, amelyet mindannyiunknak meg kell válaszolni az élete során, hogy honnan jövök és hová tartok. Ezt nem lehet megspórolni, ha igen, akkor az már nem emberi élet – mondta Gregersen-Labossa György evangélikus lelkész. – Isten az embert boldogságra teremtette, istenképűre. De ebből kiesett az ember, keresi a boldogságot, önmagát, a szenvedés értelmét, az egyensúlyt – fogalmazott. – Fontos, hogy mindannyiunkkal terve van az Istennek, és akkor vagyunk boldogok, ha mi megtaláljuk ebben a tervben az Istent – zárta Gregersen-Labossa György.

– Sosem volt magányosabb az ember, mint a 21. század elején. Ez az individualizmusnak egy sajátos lecsapódása – mondta Jakab Bálint Mihály református lelkész. Szintén kettősségről beszélt: – Az Isten azt akarja, hogy itt is boldogok legyünk. De az Isten akarata nem mindig esik egybe az emberi törekvésekkel. Elcsúsztunk azzal, hogy az ember van a középpontban, és egyedül maradt. Jó lenne, ha felfedeznénk, hogy a boldogság több, mint az időleges vágyaink beteljesülése – mondta a lelkipásztor.

A fórumsorozat folytatódik: november 28-án a szenvedés lesz a téma, arra a kérdésre válaszolnak majd a lelkészek, hogy hol van Isten a bajban?