Kezdődik a síszezon, irány a hegy!

A síelés egyre népszerűbb sport, bár drága. Igaz, utóbbira Vécsey Zsolt, a HÓ-VÉ Sport munkatársa és a Szombathelyi Szabadidősport Szövetség sí szakágának vezetője némileg rácáfolt, amikor arra kértük, meséljen a Szombathelyhez közeli síterepekről. Az ugyanis, aki el szeretné kerülni a tömeget, és nem akar túl sokat fizetni, nem a legnépszerűbb síparadicsomokat, hanem a határhoz legközelebb eső pályákat választja.

A vasiak körében még mindig leginkább a Semmering-Stuhleck és a Mönichkirchen-Mariensee sípályái a legismertebbek, pedig az alig kilencven kilométerre lévő, így egy picit még közelebb is eső Joglland régió pályáin – Hauereck/St. Kathrein, Strallegg vagy Wenigzell – sokkal kedvezőbb árakkal találkozhatnak a magyar síelők, és itt a tanulópályák felvonóinak használatáért tényleg alig kell fizetni. Ezeken a pályákon már 20-25 euróból megvan a napi bérlet, míg ez a Semmeringen inkább 40 euró. Tény, hogy utóbbi esetében fejlettebb az infrastruktúra, a felvonók is mind beülősek, míg Jogllandon leginkább a csákányos felvonók az elterjedtek, ám az árak ennek megfelelően barátibbak is.

Ezek a pályák olyan közel vannak a határhoz, hogy teljesen bevett szokás csak egy-egy napra kilátogatni. Ott alvás esetén a síelés árát megdobja ugyan a szállásköltség, de a pálya mellett ébredés élménye, és az így nyert idő miatt még akár ez a megoldás is megérheti. Annál is inkább, mivel az osztrák szállásadók között szép számmal akadnak magyarok, ahogyan a pályákon dolgozók között is, sőt a síelők harminc százaléka is jó eséllyel a honfitársunk. Vécsey Zsolt – aki maga is már vagy negyven éve síel – elmondta, ezek a pályák kifejezetten számítanak a magyar vendégekre, hiszen a magyar síturizmus évről évre egyre jelentősebb. Wenigzell az olcsósága miatt idén azzal is vonzóbb lett, hogy itt építik a környék legnagyobb gumiszőnyeges felvonóját (Zauberteppich), amivel a legkisebbek és a kezdők síelését könnyítik meg, akik mindössze hat euróért egész nap használhatják a felvonót.

Sokan abba a hibába esnek, hogy mindjárt az elején drága sífelszerelést vesznek maguknak, pedig az a léc, amivel az ember megtanul síelni, egyáltalán nem az, amivel akkor szeretne csúszni, ha már ráérzett a síelés ízére. Éppen ezért először célszerű bérelni a komplett felszerelést, amit megtehetünk odakint és itthon is. Utóbbi mellett szól, hogy jóval olcsóbb, akár már napi háromezer forintból megoldható. Mivel a Joglland régió autópálya érintése nélkül érhető el, ezen is sokat lehet spórolni.

Mindent összevetve egy egynapos síélmény bőven kijön húszezer forintból egy embernek, és ebbe még az is belefér, hogy a hüttében egy kis bátorságot öntsön magába a síelő, mielőtt nekivág a hegyoldalnak. Persze ha többen ülnek az autóban, és beérik az otthonról hozott ellátmánnyal, akkor simán 15 ezer alá lehet szorítani az egy főre jutó költségeket. Ennél is olcsóbban síelhet az, aki egy iskolai csoport tagjaként vált bérletet, több ausztriai síparadicsom ugyanis nem tesz különbséget osztrák és magyar iskolás között, egyformán megadják a kedvezményt mindenkinek – mesélte Zsolt, aki a Gépipari angol–német szakos tanáraként és síoktatóként is megtapasztalta már ezt. Aki évente 20-25 napot síléccel a lábán tud tölteni, az magyar viszonylatban nagyon jónak számít, aki pedig ennél is több időt szánhat a síelésre, az már nagyon szerencsésnek mondhatja magát.

Mindenesetre a síszezon a Semmeringen már hetek óta tart, a Jogllandon nemrég kezdődött, és márciusig biztosan ki is tart.