Halálra kínozták cellatársukat – A tárgyalás a perbeszédekkel folytatódik

Folytatódott annak a három férfinak a tárgyalása hétfőn, akik két évvel ezelőtt halálra kínozták rabtársukat a szombathelyi börtönben. Dr. Rácz József bíró elsőként az igazságügyi pszichiáter szakértő véleményét ismertette, aki a harmadrendű vádlottról megállapította, hogy nem elmebeteg, nem értelmi fogyatékos, nincs tudatzavara. Szenved ugyan személyiségzavarban, amely fennállt a terhére rótt cselekmény idején is, mindez azonban nem tette képtelenné arra, hogy tettének következményeit felismerje. Ezt követően a bíró kilenc tanúvallomást ismertetett. A tanúk jellemzően a környező zárkák lakói voltak, közülük heten azt vallották, hogy az emberölés éjszakáján semmit nem hallottak, a történtekről csak később értesültek.

Volt, aki úgy nyilatkozott, nem is ismerte sem a sértettet, sem a vádlottakat, többen viszont úgy emlékeztek, a tragédiát megelőző hetekben láttak sérüléseket a sértetten. Egyikük azt vallotta, mikor rákérdezett a sérülésekre, a sértett elárulta, hogy zárkatársai verik. Kettő tanú maga kérte meghallgatását, szerintük a sértettet sokszor csicskáztatták, mindent neki kellett csinálni, zárkatársai többször megütötték, bántalmazták. A hetedik tanú az elhunyt korábbi élettársa volt, egyben az egyetlen ember, akivel az elhunyt tartotta a kapcsolatot a börtönből. A sértett összesen két levelet írt, de ezek egyikében sem esett szó bántalmazásról – állt a vallomásban. A bíró ezt követően a tárgyi bizonyítékok kiegészítő szakértői vizsgálatát ismertette, amely azonban a bűnjelekkel kapcsolatos korábbi bizonytalanságokat nem szüntette meg. Az ügyész kismértékben módosította a vád­irati tényállást, ezért a bíró egy hét felkészülési időt adott a vádlottak jogi képviselőinek. A tárgyalás május 8-án a perbeszédekkel folytatódik, ítélet később várható.

A vádirat szerint a három vádlott 2017 tavaszától elkezdte csicskáztatni a velük egy zárkában lévő sértettet. A vádlottak napi rendszerességgel bántalmazták és alázták meg különböző módon a sértettet. A rendszeres bántalmazások és kínzások idővel eldurvultak. A sértett halálának napján a reggeli ébredéskor a vádlottak észlelték, hogy áldozatuk a hányásában fekszik a mosdó előtt és hörög. Ekkor kikiabáltak az őrnek, hogy baj van, és megbeszélték, hogy nem mondanak egymásra semmit. A nappalos ápoló a zárkába érve megkezdte a sértett újraélesztését, de sikertelenül.