Az Európa Játékok belülről – Vasi sportolók meséltek

A II. Európa Játékok (EJ) tíznapos multisportesemény volt, 15 sportágban rendeztek versenyeket, amelyeken 50 ország több mint 4000 sportolója vett részt. Tizennégy ­sportágban 121 sportolónk szerepelt Fehéroroszországban – a végelszámolásnál Magyarország négy arany-, hat ezüst- és kilenc bronzéremmel az éremtáblázat 13. helyén zárta a küzdelmeket.

Vas megyéből hárman versenyezhettek az Európa Játékokon. A birkózó Ligeti Dániel, de főként az ökölvívó Hámori Ádám hiányérzettel érkezett haza, az atléta Boda Boldizsár viszont nagyon élvezte az újszerű versenyformát.

A szabadfogásúak 125 kg-os súlycsoportjában Ligeti Dániel kezdte a sort. A Haladás VSE Eb-ezüst- és kétszeres Eb-bronzémese a nyolcaddöntőben simán verte német riválisát. A következő meccsén fél lábbal már a négy között érezhette magát, hiszen a vége előtt fél perccel 5-2-re vezetett a nála komolyabb eredménylistával rendelkező, két vb- és négy Eb-érmet számláló azeri Magomedov ellen. A finisben azonban fordult a kocka, Veréb István tanítványa 6-5-re kikapott, és be kellett érnie a hetedik helyezéssel.

– Magomedovval a ­2011-es vb-n vívtam utoljára szoros mérkőzést, de akkor is kikaptam tőle. Azóta mindig simán elvert, ő a súlycsoportunk top négyesébe tartozik – mondta Ligeti Dániel. – Próbálom pozitívan felfogni a történteket. Nagyon jól ment a birkózás, 5 perc 30 másodpercig a saját várakozásomat is felülmúltam. De tény, hogy idén már harmadszor az utolsó fél percben vesztettem. Az Európa Játékok egy fontos lépcsőfok volt az idei év legnagyobb kihívása, az olimpiai kvalifikációs világbajnokság előtt. Ha szeptemberben, a kazahsztáni vb-n is olyan szellemben tudok majd birkózni, mint amit Minszkben a finis kivételével mutattam, akkor lehet keresnivalóm. Úgy érzem, jó úton járok. Természetesen van min javítani, elsősorban az utolsó fél perceken. De azt hiszem, ez kisebb feladat, mintha 10-0-s vereségek után kellene utolérnem a világ élmezőnyét. Most muszáj néhány napot pihennem, feltöltődnöm, de jövő hét végén már egy törökországi versenyen indulok, ami a világranglista-versenysorozat utolsó állomása. Nem is a ranglistapontok, sokkal inkább az erős mezőny miatt tartom fontosnak, hogy ott is szőnyegre lépjek.

A kőszegi Fitt-Box Ökölvívó SE válogatottja, Hámori Ádám még most, egy héttel az ominózus mérkőzése után sem tudta túltenni magát a történteken. A 91 kg-os súlycsoportban hiába nyújtott a nyolcaddöntő után a negyeddöntőben is remek teljesítményt, a bírók erősen vitatható, megosztott pontozással horvát ellenfelének adták a meccset, aki ezzel elvitte Hámori elől az Eb-érmet is – ökölvívásban ugyanis az EJ egyben Európa-bajnokság is volt.

– Egyrészt nekem, aki sajnos olimpián még nem indulhattam, óriási élmény volt az Európa Játékok, akárcsak négy éve Bakuban. Nagyon jó volt a csapathoz tartozni, a programok minden percét élveztem. De… Még mindig nem tudtam túllépni azon a meccsen, nagy csapást jelentett számomra, óriási tüske maradt bennem. Nagyon kiszúrtak velem, csak szomorúságot érzek. Elvették tőlem az érmet; annak az én nyakamba kellett volna kerülnie – kesergett a 24 esztendős bokszoló, Varsányi Áron tanítványa, aki így az ötödik helyet tudhatja magának.

– Ezerszer végiggondoltam már; de egyetlen pici dolgot sem tudok, amit ne tettem volna meg, hogy végre most kijöjjön az eredmény. Január óta mindent feláldoztam ezért a versenyért. Lehet, hogy egy hét múlva már máshogy látom, de most nem érzek semmilyen motivációt. Egyelőre a bokszkesztyűre sem tudok ránézni. Most másfél-két hetet pihenek, persze aktívan, futok, biciklizek – és közben eldöntöm, hogyan tovább.

Boda Boldizsár annak a magyar 19 fős atlétacsapatnak volt a tagja, amely a merőben új rendszerű – dinamikus, új atlétika (DNA) – verseny-

formában a harmadik forduló, az elődöntő után búcsúzott. A Haladás VSE futója, Lengyák György és Kamarás Ákos tanítványa a 4x400 méteres vegyes váltóban szerepelt.

– Nagyon jó érzés volt ilyen nagyszabású sportesemény résztvevőjének és a népes magyar csapat tagjának lenni, sok szurkoló előtt szerepelni. Tőlünk, atlétáktól nem vártak túl sokat, szerintem szép eredmény az elődöntőbe jutás – értékelt a még nem egészen 21 éves Boda Boldizsár.

– A mi versenyünk különleges volt, itt rendeztek először ilyet, remélem, lesznek még hasonlók. Nagyon-nagyon izgalmas csatákat hozott, főként az utolsó szám, a vadászváltó volt látványos. Az tény, hogy a repertoár elég szűk volt, de így egy-egy forduló két óra alatt befejeződött. Gondolom, bővíteni fogják a programot, főként az ügyességi számokban kellene finomítani. De futóként nagyon jól éreztem magam. És nagyon örülök, hogy három kört is futhattam ebben a stadionban. Szerintem a váltónkra – amelyben mindháromszor én voltam a kezdő ember – sem lehet panasz, mindenki kitette a lelkét. A stabil 3:24-3:25 körüli eredmények is azt mutatják, hogy mindannyian maximumot nyújtottunk.