A szombathelyi Tóth (nagy)család már sokéves rutinra tett szert a tanévkezdésben

Gyerekek

– Tóth Dávid vagyok, a 2. A-ból, az oladi suliba járok – a nyolcéves Dávid a telefonján játszik, a földszinti nappaliban mutatja, hogy legalább 13 játéka van. Ha nem a telefonját bújja, akkor a pókember mozgékonyságával közlekedik a kanapén és fölötte a falon. Aztán sorban jönnek le a testvérei az emeletről: a 22 éves Eliza, a 16 éves Albert, végül Ádám, aki lassan 14 lesz.

– Ennyien vagyunk most – nevetnek. Igazoltan hiányzik a 20 éves Reni, akit vasárnap az édesapa, Tóth Róbert költöztetett fel Budapestre és a 18 éves Jácint – ő éppen a barátaival edz. A jelen lévő gyerekeket és édesanyjukat, Tóthné Gyuricza Ágnest a tanévkezdésről faggattuk.

– Nagyon jó volt az első nap. Fél 1-kor jöttem el. Ugyanaz az osztályom, a tanító nénik is. Huszonnyolcan vagyunk, senki nem jött és nem ment el. Én vagyok még mindig az egyik legjobb futó. Csak jobb lenne már nagyobbnak lenni – vallotta be Dávid. Azt is elárulta, hogy nyáron Villánykövesden nyaraltak, jártak Harkányban, Pécsett, Abaligeten, látták a siklósi várat, fürödtek – csoda jól érezték magukat. Azt már az anyukája teszi hozzá, hogy az Erzsébet programban pályáztak és nyertek nagycsaládosként, így jutottak el ezekre a helyekre.

Korán kell kelni

A májustól augusztus végéig tartó időszak a családban a szülinapok – a tortaevés – ideje, még annak az élménye él bennük, nagyon virgoncak a gyerekek, és egyáltalán nem törte le őket az iskolakezdés. Majd ha sokszor kell korán kelni, az nagyobb megrázkódtatás lesz Ági szerint. Nyáron a legkisebb is fent lehetett akár tízig is, az utóbbi napokban már a kilenc órát célozták meg több-kevesebb sikerrel a lefekvés időpontjaként.

Nem készült tudatosan

Eliza három éve érettségizett, utána kétéves turisztikai­szervezés-értékesítő OKJ-s képzésen vett részt, tavaly az ELTE SEK-en kezdte az egyetemet, közgazdász lesz. Korábban nem akart ennyire részt vállalni a társasági életben, most „kilépett a komfortzónájából”, és a gólyahéten gólyapásztorkodik. A tanévre nem készült tudatosan: lesz, ami lesz, így áll a dologhoz, és még véletlenül sem görcsöl. De mintha náluk mindenki hasonlóan gondolkodna: nem készülnek tudatosan, de amikor helyzet van, és teljesíteni kell, akkor tanulnak.

Iskolák

Az első öt gyerek a Paragvári utcai iskola zenei tagozatára járt. Tavaly kezdtek az oladi iskolában Dáviddal a két ­tannyelvű osztályban, és Ádám is ment vele, akkor hetedikbe. Most nyolcadikos, korábban furulyázott, klarinétozott. A művészeti szakgimnáziumba készül mozgókép-animáció szakra. Az augusztus végi, amúgy mérsékelt készülődésnek része volt az is, hogy kinyomtatták, miből áll a szakmai felvételi.

Albert kanizsais, angol–informatika szakos. Azt mondja, ez az éve sem indult rosszabbul, mint a kilencedik, sőt, most jobb a helyzet: már tudta, hová kell menni. Reggel kicsit későn tudatosult benne, hogy suli van, akkor meg már majdnem elkésett. A többiek is megerősítik: a hétfő reggeli kelés nem ment első szóra, pedig Ági még egy retró vekkert is beszerzett, és hagyta nagyon hosszan és hangosan csörögni.

Renáta Pesten, a Zeneakadémián tanul, Jácint végzős az Orlayban, szakácsnak tanul. Nyáron a kicsit kivéve mindannyian dolgoztak is: szórólapozást, gyorséttermi, cukrászdai munkát végeztek a plusz zsebpénzért.

A legkisebben kívül mindenki „önjáró”. Dávidot és Ádámot az egyik szülő viszi reggelente a suliba, ahonnan a nyolcadikos Ádám már egyedül hazabuszozik. A három felnőtt korú gyerek szintén busszal vagy biciklivel oldja meg a közlekedést, végső esetben a szülőtaxit hívják segítségül. Dávid görkorizni tanul – az heti két edzést jelent, és elkezd hegedülni, a zeneiskolába autóval kell majd vinni.

Minden gyerek tanult zenélni, nem válik a hátrányukra, mondja az édesanya.

Kellékek

A tankönyveket mindenki ingyen kapta, csak Dávid speciális angol nyelvkönyveiért kellett fizetni. Ádámnak 17, Dávidnak 15 könyvet kötött be Ági. A középiskolás Albert ezt már nem igényelte. A füzetekre átlátszó, öntapadós borító kell, úgy masszívabb a végeredmény. A tanító néni listát adott, hogy milyen egyéb kelléket szerezzenek be a szülők. A ceruzákra név került, így kevésbé fogyóeszközök. Új táska most senkinek sem kellett – korábban jó minőségűt vettek, nem kopott el. Az ilyeneket nem csak sportboltban lehet kifogni.

Érdemes figyelni az akciókat, és rendszeresen megkérdezni a gyerekeket, hogy szükségük van-e új darabokra, mondja Ági, aki a beszerzésnek ezt a részét nem hagyja augusztus végére. Mellesleg minden évben marad a nagyoktól ruhanemű és tanszer is a kisebbekre. Aztán, ha később mégis hiányzik egy 12-es ecset vagy egy vonalzó, akkor azt szeptemberben pótolják.

2006-ban egy panellakásból költözött a Petőfitelepre a Tóth család. Azóta a 100 négyzetméteres házat is kinőtték: kevés a szoba, a tér. Remélik, hogy jövőre már tágasabb házban köszönt rájuk a szeptember.