2019.10.22. 11:30
Mentsük meg a diót! – Nálunk nyolc éve jelent meg a nyugati fúrólégy lárvája
A kiskertekben a diót károsító fúrólégy ellen csak úgy tudunk védekezni, ha mindennap összeszedjük a termést.
Dr. Nagy László növényvédelmi szakmérnök szerint a kiskertekben nincsenek könnyű helyzetben a gazdák. Vas megyében csaknem 280 hektárnyi dióültetvényt tart nyilván a statisztikai hivatal Fotó: Szendi Péter
Fotó: © Szendi Péter
Házi kertekben szinte lehetetlen védekezni a nyugati dióburok-fúrólégy lárvája ellen, a helyzet azonban nem teljesen reménytelen – tudtuk meg dr. Nagy László növényvédelmi szakmérnöktől, aki a kártevő elleni védekezés háztáji módjait ismertette.
A kártevőt először 1926-ban Kaliforniában azonosították, Európában azon belül Svájcban csak 1980-ban jelent meg. A szomszédos országokban, Szlovéniában 1997-ben, Horvátországban 2003-ban, Ausztriában pedig 2009-ben fedezték fel. Magyarországon a károsítást nyolc éve Vas megyében, 2011 októberében Kőszeg külterületén észlelték először, azóta a helyzet nagyon súlyossá vált.
A fúrólégy kártevője a talajban telel át bábállapotban és az időjárás függvényében az első legyek június elején jelennek meg, rajzásuk szeptember végéig tart. A legyek tojásaikat a dió zöld burkának a héjára rakják, a kikelő lárvák aztán berágják magukat a burok zöld részébe. Ezáltal sebet nyitnak a dión, utat engedve a másodlagos károsítóknak, a gombáknak és baktériumoknak. Társulhat a károsítókhoz még az almamoly lárvája is, ami a dióburok teljes elfeketedését és pusztulását, végül a termés lehullását okozza. A kártevő biológiai ellenfelét nem ismerjük, ezért védekezni ellene csak mesterségesen lehet. Üzemi méretű dióültetvényekben 12-13 permetezéssel megoldható a védekezés – a KSH 2017-es adatai szerint az országban csaknem 7 ezer hektárnyi dióültetvény van, amiből csaknem 280 hektár megyénkben található – a kiskertekben azonban nincsenek könnyű helyzetben a gazdák.
A védekezés több szempontból is bonyolult – mondja a szakember. – Ugyan létezik szabadforgalmú növényvédőszer a kártevő ellen, az elhúzódó rajzás és a 30-60 éves diófák 12-14 méteres magassága körülményessé teszi a permetezést, még egy esetleges jövőbeni drónos engedély után is. A kertet amúgy sem tarthatjuk hónapokon át méregfelhő alatt, különben is a kémiai védekezés csak az utolsó szükséges rossz intézkedés szabad, hogy legyen. Létezik egy mechanikus védekezési módszer is, ami azonban sok türelmet és munkát igényel. Amikor a dió potyogni kezd, naponta szedjük össze a beteg termést és vegyes tüzelésű kazánban vagy cserépkályhában égessük el.
Akik naponta nem élnek a kerttel, ezt nem tudják megtenni, ők fóliázzák le a diófa alatti területet és hetente szedjék össze a termést, ezzel megakadályozható, hogy a lárva bebábozódjon a talajban. A védekezés azonban csak akkor lehet hatékony, ha a szomszéd is összeszedi a diót, ha ugyanis nem teszi, a mi fáradozásunk is hiábavaló.