A lankákon feltűnő hegyi hintó a csepregi borturizmus jellegzetessége

A hegy alatt már kora délután feltorlódtak a kocsik, egy fehér autós hölgy átmenetileg meg­akasztotta a forgalmat és a parkolni igyekvőket, mondván, ő nem akar a sárban menni a kocsijával. Nem kis bosszúságot okozott ezzel – hiszen aki a hegyre megy, annak bizony ilyesmivel számolnia kell –, mások sem akartak feltétlenül a vízzel telt mély gödrökben, teljesen fellazult árokszélen hajtani a kedvéért. Az útviszonyok javításán településfejlesztési szempontból is érdemes lenne elgondolkodni.

A Hanga kapunál Ziembicki Erzsébet, a művelődési ház igazgatója segítette a borhölgyek és a borosgazdák munkáját, amint a megelőző szervezésben is.

Kérdésünkre elmondta: ez a túra lassan két évtizedes, fontos szerepe van a kulturális és borturizmus összehangolásában, és fontos a településimázs fenntartása miatt. Évente két alkalommal rendezik meg – egyszer télen, egyszer tavasszal –, százak érkeznek, hogy a hegy nedűit kóstolgassák.

Idén tizennégy pince volt nyitva tizenkét helyszínen, újnak számított a Kovács-Gyarmati-pince kínálata. Egyes pincék egymáshoz közelebb esnek, mások a hegy túloldalán találhatók, így az egész délutánt kitöltő barangolással lehetett csak felkeresni a helyeket, ki meddig bírta a rendkívül zamatos, de nehéz borokat.

Jártunk az egyik alapító pincészetben, Horváth Józseféknél, ahol a gazda és a gazdasszony egy percre sem állt meg a csúcsidőben, majd fogattal áthajtva a hegyen Tóth Béláéknál.

Többféle forralt bor és kísérő finom falat feledtette a túrázókkal a viszontagságos időjárást, boldogan integettek Varga Lajos lovas kocsijának, amely egyszerre szolgáltatás és turisztikai látványosság: olyan, mint egy álom, amikor a fekete és a pej, Linda és Rebeka átvágtat a hideg szélen.