Dr. Perger Gyula megírta a plébániájához tartozó falvak templomainak és ünnepeinek történetét

Torony, Sé, Bucsu és Dozmat olyan szerencsés, hogy plébánosuk, dr. Perger Gyula sikeresen menedzselte végig a templomfelújításokat a magyar kormányhoz benyújtott pályázatoknak köszönhetően, valamint a püspöki hivatal és a plébánia híveinek támogatásával. A templomok és a plébániaház szépítése, újjávarázsolása nemcsak külsődleges, arculati szempont, hanem nyomatékosítása is, hogy a közösség ott él, ahol él a lelke, rendben van a falu hitéleti központja, a templom is.

Helyet ad a vallásos érzület kifejezésének, de a művészettörténetet kedvelők, a történelmi korokat, elődeinket tisztelők előtt is kitárja az ajtaját, hiszen be-betérnek ezekre a szent helyekre a gyalogos és biciklis turisták is. Perger atya a saját pénzéből Szűz Mária-szobrokat is állíttatott e templomok mellé, hogy a szimbólummal összekösse a négy községet és az itt lakókat.

A „Te vagy Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent értem!” című, októberi keltezésű kötetben megírt templomtörténetek egyben falutörténetek is. Fontos mementói a községeknek a templomok: a bucsui már a 13. század óta áll; a dozmati templom az első írásos emlék idején, a 15. században biztosan megvolt.

Sé falunevét a 13. században említi először egy határleírás, a templomáról kiderül, hogy 1901-ben építették újjá. Torony legelső említése a Békássy család levéltárában található meg a 15. századból, templomépítésre itt a 19. században került sor – a szükséges telket az Eszterházy család adományozta –, addig a hívek a kastély kápolnájában vehettek részt szentmisén, vasárnaponként pedig Dozmatra jártak át.

A könyv sok-sok színes fotóval mutatja be a templomok belsejének és külsejének res­tau­rálását, kiemelve egyúttal a művészettörténeti szempontból legértékesebb részeket: a főoltárokat, a szentek szobrait, a stílusos díszítőelemeket, oszlopfőket, szentségtartókat, oltárvázákat, amelyek meghatározzák az egyes templomok karakterét. A kegytárgyak, liturgikus berendezések részletgazdag fotóitól a madártávlatból készített felvételekig kaphatunk képet a templomokról. A sok kutatómunkával is járó könyv egyfelől a régmúlt lényeges eseményeit, másfelől a jelenben élők közelmúltját dokumentálja.

Végeredményben egy olyan esztétikailag is értékes „album”, amely beavatást jelent a sikerre vitt kivitelezések minden gyönyörűségébe, és kifejezetten a szépségek mögé rejti, hogy a felújítások menedzselésének milyen nehézségei voltak menet közben, de azért lehet sejtésünk.

Perger atya másik, idén megjelenő – decemberre dátumozott – könyve, „A Szűzanya oltalma alatt” a négy falu közösségi életét, ünnepi eseményeit foglalja össze, II. János Pál pápa egy olyan gondolatát emelve írása élére, amely egész Vas megyére vagy akár országra szóló üzenetként szóródhat szét az adventben: „A közösség lelkisége az a képesség, mellyel mindenek­előtt a jót látjuk meg a másikban…”