Hét gyerekkel digitális munkarendben – Egy szombathelyi nagycsalád otthonában jártunk

A kandalló előtti ebédlőasztalt Emília, a 12 éves unokatestvér kivételével csupa virágnevű lány – Margaréta (9), Kamilla (20), Boglárka (16), Rezeda (19) – és két fiú, Sebestyén (5 és fél) és Ágoston (14) üli körül. Igazoltan hiányzik a 22 éves Boróka, aki a Fejér megyei Válon, a vőlegénye családjánál talált menedéket. A párjával márciusban Drezdában voltak éppen Erasmus-ösztöndíjjal, ott érte őket a járvány híre, de még időben hazautaztak Magyarországra, meséli az édesanya,Tóthné Wiktora Viktória.

Nagylánya műszaki menedzser szakon tanul a BME-n, az ő kivételével jó néhány hete minden gyermekük otthon van, kinek a budapesti, kinek a kőszegi kollégiumból kellett kiköltöznie, és van, aki a budapesti munkahelyét kényszerült feladni a próbaidő alatt. Az óvó nénivel, az iskolai, gimnáziumi és zeneiskolai tanárokkal, egyetemi oktatókkal mindenki online kapcsolatot tart, otthon a ház szerencsére jó nagy, jut a szülőknek, gyerekeknek is elég tér. Néha azért egymásnak feszülnek az erős egyéniségek.

– Mint mindenkinek, nekünk is március 16-tól kellett átállnunk a digitális munkarendre. Gyakorlatias család vagyunk, gyorsan reagáltunk. Zoli, a férjem két alkalommal is leültette a gyerekeket, szó szerint értekezletet tartottunk, hogyan oldjuk meg a helyzetet. Az elején kijelentette: mindenkinek helyt kell állnia, muszáj önállóan tanulnia. És kérte, ne azon problémázzanak, ha rövid időre nincs internet, vagy nem tudnak letölteni egy alkalmazást, hanem próbálják megoldani a helyzetet. Megértettük és elfogadtuk a dolgokat. Az első két-három hétben mintha a mennyországban lettünk volna – emlékszik vissza Viktória.

Minden reggel negyed 8-kor kelti a gyerekeket, 8-ra készen kell lenni a felöltözéssel, reggelizéssel. Addigra apa, aki a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság munkatársa és védelmi titkárhelyettesként most sok teendője van, már elmegy dolgozni. Nyolckor mindenki a számítógépe/telefonja elé ül. Mivel anya 9-kor kezdi a videócsetes órát a tanítványaival – Viki a Vas Megyei Pedagógiai Szakszolgálat logopédusa –, először Margaréta írja ki a leckét a gépről. A többiek addig elvonulnak tanulni. De nézzük egyenként, kinek hogyan telnek a napjai.

Margaréta (Gréti) másodikos a Brenner iskolában. Nagyobbrészt boldogul egyedül, de ha kérdése van, míg anya tanít, az idősebb testvéreihez fordulhat. A nagyok videócsetes órái alatt csendben kell lenni, de ha mondjuk, Kamilla vagy Rezeda főz a konyhában, merthogy az sem mindig anya dolga, tőlük akkor is kérdezhet.

Sebestyén a Brenner ovi Katica csoportosa: az óvodából érkezik a heti tevékenység-ajánlója kedves levelek kíséretében, másrészt logopédiai feladatokat is kap. Sebinek hiányoznak a kis társai, a legjobb barátjával, Teóval viszont telefonon néha beszélnek.

Boglárka 9. osztályos Kőszegen az Árpád-házi iskolában. Sajnálja, hogy még alig töltött időt az osztályával, amikor számukra bezárt a suli, és ki kellett költözni a kollégiumból. Nem lesz osztálykirándulás sem, az még fájóbb pont, de nem volt választásuk. Bogi a telefonján vesz részt az online angol és német órákban, és a fenti asztali gépet is használja – a többi tantárgyból a Classroomon keresztül érkezik a tanulnivaló. Bírja, de azért kritikát is megfogalmaz: sok tanár több leckét ad, mintha most jobban ráérnének a diákok. Boginak határozott elképzelése van a jövőjéről: mentőtiszt szeretne lenni, vagy legalább egészségügyi területen dolgozni.

Ágoston (Guszti) következik: ő is brenneres, de már nyolcadikos. A második félévben járnak, könnyebbség, hogy tudja, felvették Pannonhalmára a bencés gimnáziumba. Már nem kellene annyira odafigyelnie a jegyeire, ő mégsem lazít. A matek a kedvence, ami online körülmények között is ugyanolyan izgalmas, csak kicsit nehezebb megérteni, mondja. Gusztit érdekli a csillagászat, de még nem tudja pontosan, merre visz az útja.

Kamilla két éve érettségizett, matematika-hittanár szakot kezdett az ELTE Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolával közös képzésén, később átment alkalmazott matematikára az ELTE-re. A képzés nehéz, de élvezetes. Nincs sok tantárgya: az előadások jegyzetből megtanulhatók, a gyakorlati órák viszont így, magyarázat nélkül nagyon nehezen teljesíthetők, mondja. Minden héten beadandókat ír, azokból kapnak év végi jegyet, a vizsgaidőszakban pedig majd írásban számolnak be.

Rezeda 19 éves, tavaly érettségizett, ugyancsak Kőszegen. Az ELTE-re jelentkezett tanító szakra, felvették, de passziváltatta magát egy évre. Németországban vállalt gyermekfelügyeletet, fél év után hazajött, Budapesten kezdett dolgozni márciusban, de egy hét után a vírushelyzet miatt már nem tudott többször bemenni. Angol nyelvvizsgára készül, így neki is jut tanulás videócseten, mellette munkát keres Szombathelyen. Mióta tart a rendkívüli helyzet, egy baráti családnál vállalt segítséget a tanulásban. Rezeda az Ataru Taiko japán dobszínház tagja. A koncertjeik elmaradtak, a próbákat már várják.

Tóthéknál gyakori vendég Viki testvérének kislánya, Emília, aki a Brenner iskolában kisgimnazista, hatodikos. És bár van két öccse, Grétivel nagyon közel állnak egymáshoz. A „karantén” ideje alatt nem találkozhattak, de a napokban lazítottak a szabályokon.

A kötelező iskolai tanuláson kívül mindegyik gyerek zenél: Guszti most online dobol, Bogi énekel, Margaréta hegedül a zeneiskolában – ez további egyórás elfoglaltságot ad minden héten. A digitális eszközök kötelező használata a Tóth családban kissé átírta a szabályokat: eddig nyolcadik osztályig senkinek sem lehetett telefonja. Guszti most kapta meg Kamilla tabletjét a tanulás miatt. A szülei annyit kérnek tőle, hogy délután 4-kor tegye le, igazítsa úgy a tanulást, hogy délutántól másnap reggelig ne legyen rá szüksége.

A három nagylány egyetért: furcsa érzés, hogy mind otthon vannak, elszoktak már ettől. Óhatatlanul több a feszültég, a konfliktus, főleg, mert mind makacsok, erős személyiségűek. Néha ütköznek is: nem testileg, inkább lelkileg, vérre menő vitákban. Érdekes kettősség, hogy nagyon összetartanak, szeretik egymást, az otthonukat, mégis, ha tehetik, mennek, az sem jó, ha folyton együtt vannak. Rezeda intenzív, az egész házat birtokolja – mesélik nagyokat nevetve. Kamilla introvertáltnak mondja magát, ő élvezi a magányt fent, a szobájában. Néha Bogi is különvonulós, a barátai társaságát keresi, és van, hogy Gusztit sem látják egész nap, csak ennivalóért jön elő, és már megy is vissza. A kicsik jelenléte intenzív a házban, az udvaron. Ha vannak is feszültségek, ők nagy összetartó erőt jelentenek. Ők a kapocs, akiket mindenki szeretget. Kapocs még a család mély hite és a humor is, abból is jutott mindenkinek, és egyik sem hagyja el őket.