Vas megyei zenészek a járvány szorításában

Ennek kapcsán néhány Vas megyei zenészt kérdeztünk, ők hogyan élték meg a pandémia okozta nehézségeket, mivel teltek az otthon töltött hetek és arra is kíváncsiak voltuk, hogy milyen érzés volt végre újra színpadra állni, közönség előtt zenélni. Varga Bence a Szentgotthárdon alapított Zaporozsec frontembere, Hábetler Péter a szombathelyi Smoking Frog gitárosa, Doma Bence, akit leginkább alternatív dalairól ismerhet a nagyérdemű és Kinöhl Dávid szintén a vasi megyeszékhelyről indult Red Rockets szólógitárosa válaszolta meg kérdéseinket.

Hogyan élted meg a karantén alatti bezártságot?

Varga Bence: Noha hajlamos lennék rá, szerencsére nem volt időm magamra húzni a szoba sarkát. Félállásban tanárként is dolgozom, az átállás az iskolában is kellőképpen igénybe vett, illetve otthon is volt teendő, hiszen idő közben született egy kislányom. Szóval nem unatkoztam, és ami ilyenkor talán a legfontosabb, hogy ne csússzon szét teljesen az ember, egy meghatározott napirend szerint éltem. Összességében – főleg a kislányom miatt – ajándékként tekintettem erre az időszakra.

Hábetler Péter: A korlátozás elején mindenkit érzékenyen érintett a kialakult helyzet, mivel pont félbe szakította a turnét. A Kalapács vendégeként jártuk az országot. A korlátozás miatt több itthoni és külföldi koncert is meghiúsult.

Doma Bence: Nagyon nagy újdonság nem volt számomra, egyébként is sok időt töltök otthon. Inkább azaz érzés volt furcsa, hogy most más is otthon van.

Kinöhl Dávid: Nem túl jól. Nyomasztóan hatott rám a helyzet miatt kialakult bizonytalanság. Sok koncertünk lett volna a tavaszi időszakban, amik sajnos elmaradtak a vírus miatt. Nem járhattunk próbálni, illetve a munkahelyem is leállt hat hétre. Túl sok szabad időm lett, rengeteg kérdőjellel a jövőt illetően.

A művészetedre ösztönzőleg hatott, vagy visszafogott ez az időszak?

V.B: Hát az előbb felsorolt feladatok miatt új dalok írására most nem annyira volt időm. Az alkotáshoz az kell, hogy kivonulhassak a társadalomból, nem pedig az, hogy másokkal zárjanak össze, mint a Való Világban.

H.P: Nem éreztük úgy, hogy az alkotói folyamatokra hatással lenne, mivel Ádám ugyanúgy dolgozott tovább a számokon. A szervezési folyamatokat nagyban zavarta, mert a bizonytalan helyzet miatt nem lehetett szervezni. Illetve a szokásos heti két próbát érintette a korlátozás, de szerencsére már ez is a régi megszokott rendszerben működik tovább.

D.B: Inkább nyomás volt rajtam, hogy ki kell használni a felszabadult időt. De szerencsére sikerült új dalokat írni.

K.D: Egyértelműen visszafogta. A járvány előtti időszakban kezdtük el írni az új lemezünket. Nagyon eredményesek voltak a közös próbák, öt dalon dolgoztunk párhuzamosan. Amikor komolyodott a járvány helyzet, gondoltam „legalább lesz szabadidőm a dalokon dolgozni”. Ez sajnos nem teljesült. A már elkezdett dalokkal sem haladtam, illetve új dal ötleteim sem voltak. Mindig akkor vagyunk a legtermékenyebbek a dal írást illetően, ha sokat koncertezünk, zajlik az élet, és sok impulzus ér minket. Úgy gondolom ennek főleg ez a magyarázata.

A koronavírus-járvány miatti kényszerszünet idején hogyan kötötted le a kreatív energiádat? Esetleg volt-e olyan projekt, amelyre most bőven jutott idő?

V.B: Voltak olyan projektek, amiket épp a korlátozások hívtak életre. Próbálkoztunk mindenféle online beszélgetésekkel, közönségtalálkozóval, minikoncerttel. A Berzsenyi Dániel Könyvtár Bájoló kreatív projektjét is idesorolnám, aki még nem találkozott vele, annak mindenképpen ajánlanám, hogy nézze meg. Jó kis kihívás volt látatlanban, a szerző ismerete nélkül megzenésíteni egy dalszöveget.

Mint zenekar sem unatkoztunk, amikor már lehetett, rögtön nekiálltunk próbálni a koncertjeinkre. Egy nagyobb projektbe is belevágtunk: augusztus elejére meghívást kaptunk a köztévé Akusztik című műsorába. Most volt időnk a dalainkat teljesen újra hangszerelni, szerintem nagyon izgalmas lesz a végeredmény.

H.P: Több kreativitást nem éreztem magamban de az tény, hogy jóval többet volt gitár a kezemben a hirtelen jött szabadidő miatt. Az egyéb projektekről annyit, hogy ha minden ötlettel foglalkoznánk ami megvalósításra vár akkor valószínűleg össze kellene költöznünk, hogy jusson idő mindenre.

D.B: Dalok hangszerelésén és felvételén dolgoztam, érdekes projektekben vettem részt, melyeket a kialakult helyzet szült.

K.D: Főleg pihenéssel, és ház körüli munkákkal, barkácsolással teltek a napjaim.

Azóta milyen koncertjeitek voltak, milyen volt újra a színpadon állni?

V.B: Júliusban három koncertet adunk a Hooligans zenekar vendégeként. Eddig Körmenden és Veszprémben koncerteztünk, a hónap végén Győr felé vesszük az irányt. Őszintén szólva kicsit berozsdásodtunk, hiszen már fél éve nem adtunk koncertet, de nagyon jót tett a lelkünknek újra színpadra állni. Reméljük úgy alakul a helyzet, hogy nem törik meg a lendület, tudjuk folytatni augusztusban is a koncertezést.

H.P: Múlt pénteken adtuk az első koncertet Szombathelyen a Végállomás klubban (innen is köszi Árpinak, Hentesnek, Hufinak és az egész stábnak). Nagyon jó érzés volt, mert ennyi időt nem töltöttünk még koncert nélkül. Szerintem ilyen szintű amatőr zenekaroknál mind mi is, nagyon ritka az ekkora kihagyás. Ez csak egy kellemetlen döccenő volt, amit remélem nagyon gyorsan átvészelünk. Bízunk benne, hogy minden rendeződik és utólag majd csak röhögünk az egészen két sör között.

D.B: Nagyon jó volt újra színpadon állni, hálás voltam, ahogy a közönség is, hogy újra együtt lehetünk.

K.D: Hazai pályán, a Végállomás Klub kerthelyiségében volt az első koncertünk a járvány után. Már nagyon ki voltunk éhezve az élőzenére, hiszen az utóbbi nyolc évben nem volt rá példa, hogy 99 napig ne álljunk színpadra. A mi koncertünkkel nyitott újra a Végállomás Klub. Nagyon sok rajongónk, barátunk látogatott el a koncertre, amit egy 90 perces örömzenéléssel igyekeztünk meghálálni.

Van-e olyan dolog, amelyet felülírtál magadban a mókuskerékből való kiszakadásnak köszönhetően?

V.B: Igen, most már nem tartom olyan jó ötletnek, hogy a robotok dolgozzanak helyettünk, túlzásba lehet vinni ezt az otthonücsörgést is.

H.P: Nem érezzük, hogy bármit felülírt vagy megváltoztatott volna bennünk a kialakult helyzet. A kisebb rendezvények zöld utat kaptak. Szóval ugyanúgy tesszük a dolgunkat ahol és amikor van rá lehetőség.

D.B: Nem érdemes olyan dolgokra pazarolni az időt, amik nem tesznek boldoggá. Most látszott, hogy minden sokkal egyszerűbb és átláthatóbb is lehet.

K.D: Nincs! Sajnos még mindig csak tapogatózunk a jövőt illetően. Minden célunk, amit elterveztünk 2020-ra, ment a kukába. Várunk, és reménykedünk, hogy mielőbb újra sikerül felkelni a két vállra nyomott zenei életnek.

Kiemelt képünk illusztráció.