Peller Károly toronyi operett délutánján legalább százan összegyűltek

A plébános a Magyar Falu Programban nyert pénzből finanszírozza a négyalkalmas, a közönség számára ingyenes programsorozatot, amely augusztusban kezdődött. Szórólapokon adta közre a templomi orgonakoncert, a Szenes Iván-est, a Peller Károly-délután hírét. Október 17–18-án pedig lesz majd egy László Attila-koncertcsomag: az atya a plébániához tartozó négy faluban – Bucsuban, Dozmaton, Toronyban és Sében – vonja be a szentmisékbe a fiatal énekest, ahogy tavaly Pitti Katalint. Amint dr. Perger Gyula elmondta: így próbálja becsempészni a minőségi zenét a falubeliek életébe; szükséges, hogy a kultúrát a pap a hívek elé hozza. Ezért szervez koncerteket templomokba, illetve a szombathelyi Püspöki Palotába is.

A toronyi tornacsarnokban legutóbb megtartott Peller Károly-délutánra előzetesen 112 ember regisztrált, csak hátul maradtak üres székek, valószínűleg a vírustól való félelem miatt nem jöttek el. Aki viszont ott volt, nagyon jól érezte magát, a közönség többször tapssal kísérte a slágereket, doboltak a lábak, mozogtak a maszkok, az énekes többször elmondta, mennyire jólesik ezt látni, mert ilyenkor énekelnek alatta.

Peller Károly a számok között mesélt is a pályafutásáról: sokat utaznak az Operettszínházzal külföldre, németül nem perfekt egyik művész sem, de a siker sosem marad el, mert olyan csodálatos kollégákkal lépnek fel, mint például Oszvald Marika, aki ha bármit csinál a színpadon, magával ragadja a közönséget. Az osztrákok azt mondják, hogy a magyaroknak a paprika a vérében van, Marikának legalábbis.

Az énekes a János vitéz híres Egy rózsaszál szebben beszél című dala elé bevezetésként elmondta, hogy a nagyszülei már nem élnek, csak a „pesti mama” volt az, aki megnézte őt a fellépésein, mindig az első sorban volt neki egy pótszék. Arra kérte a közönséget, hogy gondoljanak azokra, akik már nem lehetnek köztünk, és az emberek megnyitották a szívüket, felidézték az emlékeiket, vele énekeltek. Más jellegű, de hasonlóan erős érzelmeket váltott ki a Cintányéros, cudar világ a Mágnás Miskából, nagy taps és fényes kedély varázsolt napsugarakat a tornacsarnokba, az egymástól másfél méter távolságban ülő emberek közé.

Peller Károly megkérdezte, hogyan élték meg a bezártságot a „fránya koronavírus” miatt, és elmesélte, ő maga mi mindent csinált, amikor kiderült, hogy otthon kell maradnia, és hosszabb ideig, mint amire számított. Akkor jött rá, hogy nyolc éve lakik ugyanott, de még nem volt két nap egymás után, amit otthon töltött volna, pedig cica, kutya is van a kertben. Fúrt-faragott, festett, bontott, épített, kirámolta a ruhatárát, a spájzot és a konyhaszekrényt, és rengeteg holmit felajánlott a családsegítőnek. Jó érzés volt, hogy a semmiből tudott jót tenni.

A Délibábos Hortobágyon dal előtt az volt a feladvány, hogy melyik Magyarország legerotikusabb műemléke. Amint mondta, ezt mindig nők szokták kitalálni (nem, nem a Nulla kilométerkő!), így most is: a Kilenclyukú híd. Lehet, hogy a műsor fináléjában már mindenki táncolt volna, ha nincs ez a komoly Covid-gátlás, de így is mulatott a közönség, átszellemülve, ringatózva, a ráadás Hajmási Péter, Hajmási Pált pedig tényleg mindenki kívülről fújta.

Lehet, hogy ha beugrunk a nagybőgőbe, elkerül minket a vírus?