Kinyílik a világ előttük – Tartsuk meg, és vigyük tovább a kisiskolások nyitottságát

Hogyan tanítsunk-neveljünk úgy, hogy ne csupán ismereteket, hanem életet alakító tudást és tapasztalatot adjunk át? – saját bevallása szerint neveléskutatóként ez foglalkoztatja leginkább Uzsalyné dr. Pécsi Ritát. Mint mondta, a kisiskolásoknál – és minden életkorban – kulcskérdés, hogy mire van nyitva a személyiség időablaka. Az első osztályos gyermek, amikor az iskolapadba kerül, még inkább óvodás. Az agya viszont, mint a szivacs. Fontos megtartanunk a felfedezőösztönét, ezáltal tud kinyílni számára a világ. A játékkal jól előkészített idegrendszer képes jól tanulni – ezt is kiemelte. Azzal, hogy a kisiskolásoknak kinyílik a világ, inger- és információdömping zúdul rájuk. Minden új információval kapcsolatba akarnak kerülni, a vezetés viszont a szülők feladata, amihez elengedhetetlen a sok beszélgetés.

Sorra vette a kísérő fizikai változásokat: nagyon nagy a mozgásigényük, még az óvodáskorhoz képest is. Ideálisan napi három óra szabad mozgásra van szükségük, a legjobb lenne a szabad levegőn. Miért? Az agyuk már akkora, mint egy felnőtté. Az agyműködéshez sok oxigén kell, de egy hétéves tüdeje a felnőttéhez képest egyötödnyi. Kellenek a nagy mozgások, a kiabálás, ugrálás, fára mászás, futkározás, úszás, focizás, bukfencezés, egyensúlyozás, pörgés, hintázás, ugróiskola és a néptánc. Ezek a motorikus képességek kiépítésének segítői. Nagyon lassan fejlődnek a finommotorikus képességek.

Élvezik a kézi munkát, a barkácsolást. Ekkor van ideje a pozitív testkép kialakításának – az élmény elraktározódik a tudatalattiba, ebből tudnak majd meríteni később.

Az elvont fogalmakat (alany, állítmány, köbdeciméter) és egyes alapszavakat még nem tudják befogadni a hétévesek. Lassan fejlődik az elvont gondolkodás képessége, tízévesen kezd megérni erre az idegrendszere. A legnagyobb veszély a túlterhelés és a feldolgozatlan információk, mert az idegrendszerben agressziót okoznak, mondta. Ez megmutatkozhat szorongásban (fáj a fejük, hasuk, félnek), vagy kényszeres, esetleg agresszív viselkedést mutatnak.

Megjelenik a fantasztikus realizmus – a fantázia is életfeladat, hagyjuk dolgozni, javasolta Pécsi Rita. És óva intett attól, hogy ezt hazudozásnak nevezzük. Ne mondjuk a gyereknek: ne költs! Hagyjuk meg neki a képzeletet. Az ilyen korú gyermek, ha tényleg hazudik, akkor fél valamitől. A képzeletről azt mondta, óriási lehetőség, mert erre támaszkodik az akarat: amit el tudsz képzelni, azt tudod majd akarni. A gyerekek idő- és helyfogalma is kialakulóban van, lassan érik be, ezt sem kell erőltetni, jegyezte meg.

Gondolkodni kell tanítanunk. Lényeges az is: tévedni lehet, sőt kell. Csússzon hiba a feladatok megoldásába. A hatékony tanulásnak három alapfeltétele van, ezek a kíváncsiság, a csinálás és a tévedés. Ha bármelyik hiányzik, nem jön létre hatékony tanulás, hangsúlyozta. Megemlítette még: a kisgyerekek személyes kapcsolatban tanulnak, kell nekik a kötődés, például a tanítónővel.

Kisiskoláskorban fejlődik a humorérzék, a lelkiismeret, az empátia. Adni a sajátomból – jó ezt megízlelni, átélni az áldozat örömét. Ez a memória aranykora, az utolsó korszak, amikor a gyermek az ismétlést, a szokásokat, a szabályokat kedveli. Élvezi a refréneket, a meséket, mondókákat, érdemes vele népdalt tanulni. Ha kisállata van, az ő felelőssége legyen az etetés, ugyanígy a táska bepakolása, és ebből ne engedjünk, javasolta. Fontos a szeretetteljes következetesség.

Az iskolakísérő feladatokról is beszélt Pécsi Rita: a tanulásban ez a támasznyújtás és a kiegyensúlyozás. Azt várjuk el gyermekünktől, hogy az ereje legjavát adja, ami nem azt jelenti, hogy este 9-ig kell tanulunk. Főleg nem helyette, hanem vele. A házi feladat mellé kell a szabadidő.

Szóba került a tanári tekintély kérdése is: most először találkoznak a gyerekek ezzel a helyzettel. Ha panaszkodnak a tanárra, mert mondjuk, igazságtalan volt a dolgozatnál: először törődjünk az érzelmeikkel, engedjük, hogy kijöjjön a gőz. „Téged valami nagyon felizgatott.” – ezzel elismerjük az érzelmét. Kérjük haza a dolgozatot. Nézzük meg, hogy igazságosan pontozott/osztályozott-e a tanár vagy sem, esetleg beszéljük meg együtt a pedagógussal. A gyerek sokszor csak annyit akar, hogy legyen valaki, aki elfogadja. Azt is meg kell tanulnia, hogy a tekintélyszemélyt is meg lehet kérdőjelezni, de fontos, hogy tiszteletteljes hangnemben.