Szép Magyar Könyv-díjasok: írta prof. dr. Vig Károly, tervezte Bonyhádi Károly

Az idén 60 éves Vig Károly múzeumi munkásságáért augusztus 19-én a Vigadóban Móra Ferenc-díjat vehetett át. A Szép Magyar Könyv díjátadója szeptember 17-én lett volna, de a vírushelyzet miatt elmaradt, az oklevelet majd postán küldik. Így nem volt olyan emelkedett rendezvénybe ágyazott elismerése ennek, mint az ezt megelőző, Merkl Ottóval közös Bogarak a Pannon régióban című kötetnek, amivel 2009-ben nyerték el ugyanezt a díjat, de ez utóbbi 727 oldalas gyönyörű könyv léte is ünnep. Jelölték az új kötetet, a rovartani kutatások történetét Fitz József-díjra is, de ott még nincs eredmény.

A szerző – a Magyar Rovartani Társaság elnöke, a Savaria Múzeum tudományos igazgatóhelyettese – a napi munkája mellett, esténként kezdte el írni a könyvet, tíz évvel ezelőtt, amikor egy budapesti Európai Rovartani Kongresszuson előadó volt, és kiderült, hogy ilyen átfogó történeti munka még nincsen ezen a tudományterületen, jó lenne létrehozni. Nagy segítség, hogy a digitalizálás révén az internetről is komoly forrásokhoz lehet jutni, obskúrus folyóiratok is fent vannak a világhálón, de az alapanyag nagy része Budapesten van. Oda kellett utazgatni, és végignyálazni a régi poros iratokat, hagyatékokat, amelyek a tudósok életével összefüggő információkat tartalmaznak az egyszerű sajtcetlitől a komolyabb jegyzetekig, hogy emberként is közelebb lehessen őket hozni. A „Sáskakapitány” Jablonowsky Józsefről kiderül például, hogy úgy rúgta be a minisztérium ajtaját, mint egy westernhős, miközben ő volt az az elme, aki a Hortobágyot sújtó, komoly éhínséggel fenyegető sáskajárás idején hatékony gépet konstruált: tüskeboronaszerű gépével addig járták a határt, míg a kártevők száma olyan alacsonyra nem csökkent, hogy már nem okoztak gondot. Herman Ottó parlamenti képviselő is volt, és amikor az Országház folyosóján arról az átalakulásról magyarázott képviselőtársainak, hogy a tojásból miként lesz lárva, báb, aztán kifejlett rovar, nem hittek neki, csak Jókai Mór állt mellé. Úgy szól a fáma, hogy ettől kezdve mindkettejükre gyanús szemmel néztek. Dr. Vig Károly a könyvét Sáringer Gyula professzornak ajánlotta, aki megtanította a múlt tiszteletére és szeretetére, amikor Keszthelyen a témavezetője volt, miután végzett az egyetemen, és akadémiai ösztöndíjjal kutatásokat végzett. Az első kötet 1910-ig tart, a Magyar Entomológiai Társaság megalakulásáig, innen kezdődik a készülő második kötet, amelyben interjúk is lesznek. Dr. Vig Károlynak még öt éve van a nyugdíjig, azon belül biztosan meglesz.

A rovarász elődöket bemutató könyv bármilyen fontos is a tudományban, a Szép Magyar Könyv-díjat nem nyerhette volna el, ha nincs Bonyhádi Károly grafikusművész, aki a kötetet minőségi megjelenésében megtervezte. Mindenekelőtt tett egy tudatos gesztust a borítón: egy kis négyzettel megidézte a „bogaras könyv” színvilágából az üde zöld színt, utalva Sellyei Tamás Ottó munkájára, de nem szolgai módon másolva azt. A kézirat háromféle szövegének struktúráját szőtte egybe – élő szövegek, idézetek, kiemelt keretesek –, harmonikusan illesztve mindezt az illusztrációnak szánt képekkel. Tíz-tizenkét oldalanként küldték egymásnak a nyomdai előkészítést, tördelést végző Koltai Jánossal, közös munkájuk a végső megoldás. Az oldalszerkezetek rendszerének kialakítása feladta a leckét számukra, de a könyv esztétikájában mai lett, méghozzá úgy, hogy megőrizte a történeti jelleget, amit a téma irányozott elő.