Tíz éve kirabolták, a Covid idején váltani kényszerült, de végre megvalósítja álmát a vasi férfi

Igazi „parasztgyerek”, ahogy mondja, a szó nemes értelmében: a 80-as években még működött a téesz, és a házuk közelében volt a grófi lóistálló, öreg bácsiknak segített dolgozni. Gyerekként megtanult lovakkal szántani, vetni, boronálni, kaszálni, petrencézni, kazlat rakni, hordta a takarmányt.

– Lovak között nőttem fel. A kőszegi mezőgazdasági technikumba jártam, Csánigon voltam gyakorlaton a szarvasmarhatelepen, ha nem jön a rendszerváltás, brigádvezető vagy üzemvezető lehettem volna – meséli.

De a téesz megszűnt, a privát mezőgazdaságban helyezkedett el, hétvégenként pedig C kategóriás fogathajtó versenyeken indult a saját lovaival. Tíz évvel ezelőtt a teljes felszerelését, minden lószerszámát elvitték a színből, egyetlen csipkés-veretes sallang maradt. Bottal üthette a tettesek nyomát, hiába ajánlott pénzjutalmat a nyomravezetőnek. Kiheverte, vett új felszerelést, folytatta a versenyzést, ami egy tizenöt éves karrier volt, de ezt meg a vírus törte meg.

Mivel megszűnt a munkaviszonya és a havi fix bevétel, versenyekre sem tud járni. A felesége támogatja, hogy valósítsa meg a gyerekkori álmát, amit eddig nem mert, hogy végre csak a lovakkal foglalkozzon, és kamatoztassa azt a tudást, amit a mesterektől szerzett. Bárdos György ötszörös négyes fogathajtó világbajnokhoz és Molnár Jánoshoz járt tanulni, aki a fogathajtás könyvet írta. Varga Szilárd most lovakat idomít, megszerezte a B kategóriás versenyzéshez szükséges végzettséget, és arra készül, hogy újrakezdi magasabb szinten, mert ehhez már nemcsak ügyesség kell, hanem az idomításon is múlik, hogy tud teljesíteni. Ezenkívül a múlt hónapban oktatói vizsgát is tett, kezdő hajtókat tanít, hogyan kell bánni a lóval.

Felesége, Katalin is lovas, aki a szerelmük kezdetén egy pónit kapott Szilárdtól, ez volt az első közös lovuk. Azóta lovas­udvart alakítottak ki, tizenkét lóval élnek együtt. Négy póni van, a legkisebb egy féléves csikó, olyan bohó és ragaszkodó, mint egy kisgyerek, pöttyös labdával szeret játszani. A 130 centiméteres pónit Cziráki hintó elé szokták befogni „kikocsizáshoz”. A 85 centiméter magas póni húzza az Alföldön gyártatott kis szekeret – autentikus magyar lőcsös kocsi mása –, ha gyerekek jönnek szórakozni.

Az istállóban megcsodálunk két frízt és két pejt – ezeket idomítja Szilárd, hozzátéve, hogy idomítani csak az tud, aki érti, mit „súg a ló”, milyen jeleket ad; a megyében ilyen szinten kevesen értenek ehhez. Szilárdnak az is terve, hogy a leendő gyermeküknek is átadja a tudást, ahogy növekszik, nevelkedik, a picike pónitól kezdve különböző méretű lovakra tudja majd ültetni.